Modigliani szemei

Budapest. Amedeo Modigliani (1884–1920) olasz festő életművét először mutatják be Magyarországon, nagyszabá-sú kiállításon. A Magyar Nem-zeti Galéria tárlatán az avant-gárd festő 61 alkotását – port-réit, rajzait, szobrait – láthatja a közönség október 2-ig.

A világ legnagyobb múzeumainak történetében is ritka pillanat, hogy a 20. századi művészet két olyan kiemelkedő alkotójának, mint Picasso és Modigliani, egyszerre legyen retrospektív tárlata – emelte ki a tárlat budapesti sajtóbejárásán Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. A Budavári Palotában ugyanis most, a nyár folyamán egymás mellett kaptak átmeneti otthont Modigliani és Picasso művei.

A Modigliani-kiállítás az életmű főbb korszakait és stílusfordulatait mutatja be, valamint a kortársaihoz fűződő kapcsolatát is – a hozzá közel álló alkotók munkáival együtt több mint nyolcvan alkotást vonultat fel. A budapesti kiállítás célja, hogy bemutassa az egyéni utat járó művész munkásságának sokrétűségét, egyedi modern ízét. Azt, hogy Modigliani úgy vált az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé, hogy valójában soha nem tért el a klasszikus műfajoktól és a klasszikus formálástól. A fiatal Modigliani 1906-ban érkezett Olaszországból Párizsba, ahol hamar beilleszkedett a montmarte-i, majd a montparnasse-i művészi körökbe. A tárlat különös hangsúlyt fektet arra, hogy – a kiállított alkotásokkal és a különféle információs táblák, videók, filmek révén, amelyek kiegészítik a műtárgyanyagot – érzékeltetni tudja a két meghatározó helyszín szellemi, művészi közegét, és bemutassa művészköreinek főbb szereplőit.

A tárlat öt szekcióra tagolódik. Kovács Anna Zsófia, a kiállítás kurátora a tárlatbejáráson hangsúlyozta, hogy Modiglianit a közönség elsősorban jellegzetes, finoman stilizált – a ki- és befelé néző-látó, különleges szempárokkal ránk tekintő – arcképeiről és érzéki aktjairól ismeri. Kevesen tudják azonban, hogy kezdetben szobrászként szeretett volna érvényesülni. A kiállítást nyitó szekció – mely Az emberiség temploma címet kapta – a művész 1909 és 1914 között kibontakozó szobrászati tevékenységét helyezi előtérbe, de bemutatja az emberi arc vonásaira összpontosító plasztikáit is, valamint az ezeket ihlető egzotikus művészeti tárgyakból (afrikai maszkok, ókori egyiptomi szobrok stb.) is felvillant néhány izgalmas darabot. Az alkotó rossz fizikai állóképessége és pénzhiány miatt kénytelen volt abbahagyni a kő megmunkálását (a szobrokhoz építkezésekről szerezte be a kevésbé nemes kőtömböket – nem márványba vésett). 1914-től kezdve kizárólag festészettel foglalkozott. Az első világháború kezdetén készült korai, a Vissza festészethez című kiállítási szekcióban összegyűjtött portrék arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során Modigliani rátalált saját stílusára, mellyel az avantgárd egyik vezéralakjává vált.

A harmadik egység – Az avantgárd arcképfestője – portrékon mutatja be Modigliani kapcsolódását a festészethez. Ide főként a művésztársakról készített portréit szedték egységbe, amelyekről Modigliani barátait, az 1914 és 1918 közötti párizsi művészeti élet jeles szereplőit (Max Jacob, Jean Cocteau) ismerhetjük meg.

1917-től Modigliani előtt egy gyümölcsöző lehetőség nyílt meg: ekkor kezdte őt támogatni Léopold Zborowski lengyel származású műkereskedő és költő, aki modelleket, műtermet és pénzt biztosított számára egy aktsorozat elkészítéséhez. Kovács Anna Zsófia e Modigliani-remekekből válogatott negyedik egység kapcsán arról beszélt, hogy az aktok kiválóan szemléltetik, miként értelmezte újra, miként formálta sajátjává a hagyományos műfajt a régi mestereket is jól ismerő olasz festő.

A tárlat záró szekciója, A dél vonzásában a harmincöt éves korában elhunyt alkotó életének utolsó két évében készült művekből válogat. Modigliani – azt remélve, hogy egészségi állapota jobbra fordul – 1918-ban és 1919-ben több időt töltött Nizzában és a város környékén. Itt olyan művészekkel került kapcsolatba és kötött barátságot, mint a japán Fudzsita Cuguharu vagy az orosz származású Léopold Survage, akik szintén hatással voltak a művészetére. A kurátor emellett azt hangsúlyozta, Modiglianiban e korszakban ismét felerősödött Paul Cézanne iránti rajongása. Ezt tanúsítják ezt az ebben az összeállításban látható, ismeretlen modellekről készült arcképek.

A Budavári Palota C épületének földszinti kiállítótermeiben látható Modigliani-tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, valamint rangos francia és finn múzeumok, galériák együttműködésében valósult meg. A kiállításra jelentős műtárgyak érkeztek Bécsből, Amszterdamból, Jeruzsálemből és a tengerentúlról is.