Minden feladat pluszenergia

Egy alkoholfüggőségéből nehezen gyógyuló anya tizenhét éves, sebzett lelkű lányát alakítja Bárdos Judit a pozsonyi Hviezdoslav Városi Színház Gingerbread Lady (magyarul eddig nem játszott), szlovákul Perníkova dáma címen bemutatott Neil Simon-vígjátékban.

A hol magyarul, hol szlovákul játszó színésznő legutóbb 2016 őszén a Szlovák Nemzeti Színházban, azt megelőzően pedig 2013-ban Nyitrán lépett szlovák közönség elé. Pozsonyban a Natálka című dokudrámában, a Zobor alatt pedig Hauptman Patkányok című darabjában vendégszerepelt.

„Hauptman darabjába rögtön a színművészeti főiskola befejezése után kaptam meghívást, a Natálkát kisebb szünet után talán még játszani fogjuk. Ez utóbbi a csehországi romák elleni 2009-es támadás alapján íródott. Natálka családjára egy szélsőjobbos fiatalokból összeállt banda rágyújtotta a házat. A kislány is megégett, de szerencsére túlélte a tragédiát. Én az édesanyját játszom. Kamaradarabról lévén szó, a bemutató a Nemzeti Színház Kék szalonjában volt, onnan vittük el később több középiskolába ezt a negyvenöt perces előadást, hogy rögtön utána a diákokkal beszélgessünk arról, amit láttak. Ezt a projektet még Roman Polák, a Nemzeti prózai társulatának korábbi igazgatója ötlötte ki különböző szervezetek, alapítványok anyagi támogatásával, és ha ismét lesz rá pénz, újra elindulunk az előadással.”

Két nyelven játszani külön kihívás a színésznek, főleg, ha nincs folyamatosan színpadon. Bárdos Judit gyakori filmes felkérései miatt nincs szerződésben egyetlen társulatnál sem, így folyamatosan váltogatja a két nyelvet. Szlovák nyelvű előadásaiban a szlovák filmekben játszott szerepei tartják formában, de hangban máshogy kell megszólalnia a színpadon és máshogy a kamera előtt. Előbbiben pedig épp a Komáromi Jókai Színházban vállalt feladatai segítik.

„Ha magyarul játszom, arra kell ügyelnem, hogy ne legyen szlovák akcentusom, ha szlovákul, akkor viszont arra, hogy ne legyen érezhető, hogy magyar az anyanyelvem. Sőt, ha cseh filmben játszom, ott sem üthet át, hogy Szlovákiában élek. Érdekes mód eddig csak olyan megjegyzést kaptam a csehektől, de azt is finoman, hogy ezt most kicsit szlovák akcentussal mondtad! Olyat viszont, hogy hallom a magyar akcentust, cseh rendező még sosem mondott.”

Arra a kérdésre, hogy időnként, amikor egymás után több előadása van a Jókai Színházban, vágyik-e szlovákul játszani, Bárdos Judit határozott választ ad.

„Egyre kevésbé. Azután, hogy két filmet forgattam Magyarországon, az egyiket Kristóf Györggyel, a másikat Nemes Jeles Lászlóval, valósággal megcsapott a szele annak, hogy hú, de jó magyarul játszani! Eddig ezt csak Komáromban éltem meg, hiszen ott az egész közeg magyar. Imádok is oda járni. De most kamera előtt is megtapasztaltam ugyanezt, és ez nagyon jó. Ha magyarul játszom, a lelkemből tudok megszólalni. Bandor Évával beszélgettünk már erről, és mindketten úgy látjuk, hogy az ember, még ha nagyon közeli idegen nyelven kell is megszólalnia, egy picit másképpen hat a külvilágra. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem még szorosabb is a kapcsolatom a szlovák nyelvvel, hiszen a színművészeti főiskola előtt szlovák nyelven végeztem el a zeneművészeti szakközépiskolát Pozsonyban.”

Neil Simon vígjátékában Zuzana Fialová és Diana Mórová partnereként gyorsan pergő párbeszédek részese.

„Éreztem, hogy nehéz feladatra mondok igent, amikor elvállaltam a szerepet. Az ilyen társalgási darab komoly kihívás elé állítja a színészt. A humoros helyzeteknél ki kell várni a közönség reakcióját, miközben tartani kell a feszültséget. Színpadon ez az egyik legnehezebb műfaj. Ráadásul nem egy könnyed vígjátékról beszélünk, hanem egy izgalmas tragikomédiáról. A próbafolyamat sem volt könnyű. Nem árulok el titkot: egy olyan erős egyéniségű, energikus, hangulatfüggő színésznő, mint Zuzana Fialová, kemény dió a rendező számára. Valéria Schulzová részéről is sok kompromisszum van ebben a munkában. Diana Mórová egészen más típus. Ő szórja az ötleteit, improvizál, minden jelenetébe visz valami pluszt. Én csak lestem, hogy miket tud és milyen bátor.”

Polly, a mézeskalácsszívű Evelyn Meara lánya még naiv, tapasztalatlan csitri, aki féltéssel teli szeretettel áll az anyja mellett, és mindent megtesz, hogy visszarángassa őt a szakadék széléről.

„Az alkoholizmus mint probléma, sok családban jelen van. Az alaphelyzet mindenkinek ismerős lehet. Előbb mégis a szituációt kell megteremteni a színpadon, azon belül pedig már jöhetnek a színek. Korához képest Polly sokat látott maga körül. Apja kilépett a család kötelékéből, és bár ő sem töltötte még be a húszat, nem él egy fedél alatt az anyjával. Előadásról előadásra lépdelek felfelé a szerepben.”

Hogy mit ígér számára a következő évad?

„Talán lesz egy újabb szerepem Komáromban, aminek azért is örülnék, mert egy színpadi feladat agyban és lélekben, de koncentrálásban és energiában is összefog. A színház folyamatos tanulást jelent. Ott mindig mást játszhatok, egymástól eltérő karaktereket. A kamera előtt gyorsabban zajlanak a dolgok, mint egy színházi próbán. A filmhez spontaneitás, állandó készenlét kell, hogy bármikor hozni tudd a szükséges lelkiállapotot. De ezt a tapasztalást a színházban lehet megszerezni, elsajátítani, megtanulni. Pár hét múlva lesz a bemutatója az Eladó nyaraló című cseh filmnek, amelyben egy szlovák lányt játszom. Ott is érdekes helyzetbe kerültem. Mivel az egész stáb cseh volt, arra kellett figyelnem, hogy ne ragadjon rám a cseh hanglejtés. Igen, tőlem mindig minden feladat plusz energiát kíván.”