Milyen könyvet ajánlana a fa alá?

Csanda Máté művészettörténész

Bán Zsófia: Turul és dínó. Rendkívül érzékenyen felépített esszék a kollektív emlékezet szövevényes nyelvtanáról, ezen belül is főként a képek, ikonok, vizuális kódok szerepéről, értelem- és identitásképző erejéről, belső logikájáról, rejtett szinapszisairól.

Beke Zsolt: Az identitás esélyei. Egy pontosan, alaposan megírt kórbonctani jelentés a szlovákiai magyar kultúra nevű tünetegyüttesről, annak szerkezeti sajátosságairól, viccesen szomorú anomáliáiról, defektusairól.

Veres István: Széchenyi. Bár eddig csak pár oldalnyit olvastam belőle, máris ajánlani tudom, nem kicsit, nagyon. Gyermekeknek és kevésbé gyermekeknek. Pozsonyos, izgalmas, tanulságos (miközben cseppet sem didaktikus). Ráadásul vicces is. Fictum és factum virtuóz módon kicentizett elegye.

Marc Augé: Das Pariser Bistrot – Eine Liebeserklärung. Az ücsörgés, ráérős lötyögés, csevegés, újságolvasás, kávézgatás stb. dicsérete, a (párizsi) bisztró mint intézmény antropológiája. Zseniális, üdítő olvasmány, főleg így mostanság, ebben a randa, digitális-kognitív-algoritmikus-proto-poszthumán későkapitalista szépújvilág korszakban. Ha jól tudom, a francia eredeti mellett egyelőre csak németül és olaszul olvasható.

Bokor Réka,

a Jóvilágvan énekese

Az ünnepek közeledtével több alkalmam nyílik bekuckózva olvasni, ami számomra az egyik leglélekemelőbb foglalatosság. Ha olvasok, általában a szépirodalmat részesítem előnyben, különös örömmel tölt el, ha magában a nyelvezetben gyönyörködhetek. Egyik nagy kedvencem Karel Schultz Kőbe zárt fájdalom című regénye, amiből naponta limitált mennyiséget olvastam csak, mert az a pár oldal is elég gyönyörködnivalót adott. Legutóbb nagy adósságomat törlesztettem magamnak Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művével. A családi otthont, települést festőien ábrázoló írás keserédes történeteivel szinte a bőrünk alá kúszik, nyelvezete pedig a tájszólás szépségeivel is megajándékoz. Előtte William Somerset Maugham önéletrajzi ihletésű regénye, az Örök szolgaság volt terítéken. Philip, a főhős, egzisztenciális vívódásának kulcspontja a szabadságvágy és a behódolás problematikája. Az 1880-as évek és a századforduló kissé keserű hangulatába mélyülhetünk el, ugyanakkor a szerző többször is megnevetteti az olvasót, ezért szívből ajánlom. Karácsony közeledtével kedvenceimet is elő-előveszem: Szabó Magdától szinte bármit ajánlok, de Az őz című regényt különösképpen.

Molnár Csaba filmrendező

Most Samko Tále Könyv a temetőről című könyvét olvasom, hangosan fel-felröhögve. A könyv ihletője egy valós, komáromi talicskás papírgyűjtögető bolond (azt hiszem Nokedlinek csúfolták), rajta keresztül utazunk vissza a kommunizmus idejére. A könyv anno hatalmas siker volt Szlovákiában, több nyelvre lefordították, és sokáig titok övezte, hogy ki a valós szerző. Daniela Kapitáňová remekműve végre megjelent magyarul is, ajánlom bárkinek, hiszen valahol ez a mi történetünk. A saját „szakterületemen” belül ajánlom a fa alá

E. H. Gombrich A művészet története című könyvének új kiadását – egy nagyon esztétikusan kivitelezett, művészettörténeti alapmű, áttekintés a művészet fejlődéséről, gyönyörű kihajtható festményekkel, olvasmányosan megírva. Ugyanez a film világából a Thompson-Bordwell-féle

A film története. A művészetekben kicsit jártasabbaknak szívesen ajánlom Ingmar Bergman Laterna magica című könyvét. Őszintének ható, irodalmi igényességgel megírt vallomás egy izgalmas, másokkal és magával szemben is kíméletlen művész életéről, a színházhoz és filmhez fűződő szerelméről.