„Megyünk a pokolba, a mennybe”

Retúr a pokolba címmel tavaly jelent meg Barak László modern gengszterballadája a Kalligram Kiadó gondozásában. A kötet verseinek „ihletője” – bár ez a fennkölt kifejezés kicsit furcsán hat ebben a kontextusban – a néhány évvel ezelőtti véres dunaszerdahelyi maffialeszámolás volt. Barak Lászlóról köztudott: nem az a költő, aki elefántcsonttoronyban ülve „csak saját maga bír verseinek hőse lenni”, mert ha be is vonul a toronyba, nem sokáig bírja ott. Sokkal inkább izgatja-vonzza-nyugtalanítja az, ami a tornyon kívül történik, és éles szemmel pontos, kíméletlen korleletet nyújt. A Retúr a pokolba nagyon mélyre, mai társadalmunk egy olyan szférájába vezet, amelyben mocsok, vér, arany és fekete márvány csillogása keveredik viszszataszító masszává, ahol az erkölcs, másról szól, mint máshol. Ahol talán már a „betyárbecsület” is csupán értékét vesztett, üres szó, és lehet, hogy „Villon pajtás, a gyilkos zseni” is meghökkenne a kegyetlen játékszabályokon.

A kötet versei alapján Igazi gengszterek? címmel zenés hangjáték született Gágyor Péter rendezésében. A két hangra feldolgozott gengszterballadában, amely a Nap Kiadó műhelyében jelent meg, Gál Tamás és Tóth Rita, a Gágyor Péter által vezetett Szerdahelyi Városi Színház (SZEVASZ) művészei kalauzolják a hallgatókat „a pokolba, a mennybe”.

Komor, kiábrándító 21. századi krónikásének az Igazi gengszterek? De nem csupán krónikásének: Gágyor Péter szavai szerint Barak verseinek Örkény István szövegével való párosítása révén egy egyetemesebb, filozofikusabb értelemmel, üzenettel akarta gazdagítani a modern balladát. A hangjátékot remekül „támasztja alá” a zenéje, amely Zsákovics László munkáját dicséri.

A népmesei hagyományokat idézi a hangjátékban Örkény állandóan ismétlődő motívumként fel-felhangzó szövegrészlete: „volt egyszer egy szegény özvegyaszszony, és annak két szép szál fia”. Persze, már Örkény sem a népmesék hőseiről mesél, a legkisebb fiúról, aki elindul szerencsét próbálni, és becsületessége, bátorsága elnyeri méltó jutalmát. A baraki hősök antihősök, egy antimese hősei, ahol a legkisebb fiú (meg az első, meg a középső is akár) elindulnak szerencsét próbálni, de az ő útjuk nagyon mélyre vezet. (Kérdés, nem túl optimista dolog-e ilyen helyre indulva retúrjegyet váltani.)

A Férfi és a Nő a versek révén mintha egymással vitatkozna. Vagy talán sokszor nem is vitatkoznak. Mintha nem is hallanák egymást. Mintha nem is lenne fontos, hogy hallják egymást. Saját magukkal beszélgetnek inkább. Ha viszont szót váltanak, egy megalázó, üres, hideg, érzelmeket nélkülöző viszony képét festi a Férfi hőzöngő, hányaveti, öntelt monológja és a Nő fásult, reményveszett hangja.

Figyelmeztetésképp közlöm: nem egy szívderítő utazás ez a 30 perc. De ki ígért ilyesmit? Azon viszont elgondolkozhatunk az Igazi gengszterek? meghallgatása után: nem mindegy, hová váltunk jegyet. Mert amikor már robog velünk a járgány, nehéz kiugrani.