Megpogóztatja Pozsonyt a Dropkick Murphys

Az évek alatt csináltak tíz sodró lendületű lemezt is, ám a banda élőben az igazi. Erről végre Pozsonyban is meggyőződhetünk augusztus 7-én, egy táncos mulatságra kiválóan alkalmas helyen, a Refinery Galleryben. (Képzeljenek el egy dudással és bendzsóssal színesített ír-skót hagyományőrző zenekart, akik Johnny Rotten vagy Joe Strummer lagzijában játszanak éjfél után, jóféle „részecskegyorsítók” elfogyasztását követően. Nos, ilyen lesz ez a koncert).

A bandát alaposan megviselte a pandémia miatti 2 éves turnészünetet. Ezért a második hullám közepén úgy döntöttek, hogy üres teremben is megtartják a 25 éves jubileumi bulijukat Bostonban, és streamelni fogják a koncertet. Nos, ennél szomorúbb koncertvideót az egész covid-időszak alatt nem láttam. Érezhető volt, hogy nekik is hiányzik a csápoló közönség, érdemes megkeresni azt a felvételt (is), a sok remek hangulatú videó mellé, a pozsonyi eseményre melegítve.

Az eredeti felállásból mára már csak Ken Casey énekes-basszusgitáros maradt, de a Dropkick Murphys zenéjét ez a tény kicsit sem befolyásolta. A dalszövegeket és a csapat világnézetét annál inkább – ma már nem keveredhetnek bajba rasszizmus vádjával. Meg aztán úgysem lehet sokat érteni a szövegekből egy zúzós koncerten.

Tavaly ősszel alaposan meglepték a rajongókat: megjelentettek egy akusztikus albumot Woody Guthrie eddig kiadatlan dalszövegeinek megzenésítéseivel. Ő volt az az amerikai folkénekes a múlt század közepén, aki miatt Bob Dylan is dalnok lett. Egy időben az volt a gitárjára írva, hogy This Machine Kills Fascists (Ez a masina fasisztákat öl). A Dropkick Murphys lemezének címe pedig This Machine Still Kills Fascists, vagyis még mindig fasisztákat öl ez a masina. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra – behúzták a poént, illetve végleg elhatárolódtak egykori önmaguktól.

A pandémia alatt annyira unatkoztak, hogy két albumra való Guthrie-dalt is rögzítettek, a második idén tavasszal jött ki Okemah Rising címmel. Ken Casey szerint több ilyen nem lesz, idén csinálnak egy „rendes”, zúzós lemezt is. A két visszafogottabb projekt egyébként remekül sikerült, élvezet hallgatni. Örülnék, ha pár dal a pozsonyi koncert setlistjére is felkerülne.