Bostoni kelta kocsmapunk az olajfinomítóban (VIDEÓ)

Huszonhét év nagy idő, ezalatt nálunk is komoly rajongótáorra tett szert az ír kocsmapunk, amelynek egyik alapzenekara a Dropkick Murphys, és senkit sem zavar, hogy az eredeti tagok közül már csak Ken Casey frontember maradt a bandában. A Dropkick Murphys ugyanis mára brand lett, egyet jelent a kelta folkelemekkel dúsított punk rock arénahimnuszokkal és a fergeteges zúzással. Aki elzarándokolt hétfőn a Refinery Gallery nevű, olajfinomító csarnokából kialakított koncerthelyszínre, a Slovnaft tövébe, az vélhetően nem bánta meg.

Újabban az a szokás Pozsonyban, hogy a kezdést este hétre tűzik ki, de két előzenekar is játszik, ezért a fő attrakció tízkor kerül csak színpadra, és éjfél előtt ér véget a buli. Emiatt nem vihettem magammal egy kiskorút, pedig úgy megmutattam volna neki, milyen az, ha skót dudát, bendzsót, harmonikát és mindenféle sípokat építenek bele a „rakendrollba”. A közönség összetételét 18-tól 60-ig saccoltam, a legidősebb rajongónak ősz szakálla volt, és egy ideig diszkrét bólogatással kísérte a történéseket, aztán előrébb furakodott, és önfeledten csápolni kezdett. Páran Ausztriából rándultak át, de találkoztam két finn sráccal is, akik a Budapest–Pozsony–Bécs tengelyen utazva pont elcsípték egyik kedvenc zenekarukat.

A Dropkick Murphys best of válogatást prezentált, ami rendben is van, hiszen először léptek fel Pozsonyban, de legközelebb remélhetőleg játszanak majd a Woody Guthrie munkássága előtt tisztelgő friss akusztikus albumukról is, ami valami egészen más, mint amit eddig csináltak. 

Az elsőként színpadra lépő hazai Fishing Stripsre nem vesztegetnék időt, épp elég volt az a 40 perc, amit elraboltak az utánuk következőktől. (Innen-onnan másolgatni, és egy Ramones-slágerrel virítani nem nagy kunszt). A következő zenekar nevét viszont jegyezzék meg: The Scratch. Igazi írek, és nemcsak a helyi folklórt sikerült rockosítaniuk, hanem az akusztikus metált is feltalálták. Én legalábbis sosem hallottam még ehhez foghatót. A kvartett idén a hollandiai Groningenben is bemutatkozott, az Eurosonic showcase-fesztiválon, amely anno Dua Lipának vagy a Mumford & Sonsnak is megadta a kezdőlökést. Vagyis be akarnak futni Európában is, miután odahaza sztárok lettek. Kívánjuk nekik a legjobbakat ez ügyben, és örülünk, hogy láthattuk őket.

Most pedig következzék két „hangulatvideó”. A telefonnal rögzített hang persze csapnivaló, de nem is ez a lényeg, hanem az atmoszféra. A The Scratch például az egyik szám közepén feltette a kérdést, hogy lenne-e kedve valakinek a közönség soraiból a színpadra fáradni és velük énekelni. Volt.