Esély a tűzszünetre

Először is hadd szögezzem le, hogy nem kívánok botcsinálta külpolitikai, netán hadi elemzőként tetszelegni. Egyetlen célom, hogy a szerintem legfontosabb tények felsorolásával közös gondolkodásra ösztönözzem olvasóimat. 

A jelenlegi fejlemények gyökerei a Szovjetunió összeomlásáig nyúlnak vissza, amikor a többi tagországhoz hasonlóan Ukrajna döntéshozó politikusainak a többsége is önálló, lehetőleg független államként határozták meg hazájukat, ami a változatlan orosz, továbbá a növekvő nyugati, főleg amerikai befolyás miatt kezdettől fogva bonyolult folyamat volt. 

Némi reményt a három évtizede elfogadott budapesti memorandum jelentett, amelyet Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök írt alá. 

Ebben a dokumentumban az orosz fél elismerte Ukrajna akkori határait, amit később Vlagyimir Putyin egy ideig vitatott, majd teljesen elutasított. 

Mindeközben Kijevben ádáz politikai csata, majd forradalom tört ki az oroszbarát erők és a nyugati szövetségesek felé nyitni óhajtók között. Ilyen légkörben született meg a minszki egyezmény, amelynek sarkalatos pontja az volt, hogy Ukrajna belátható időn belül autonómiát hoz létre a keleti országrészben élő, egyre több erőszakos cselekedetnek kitett orosz nemzeti közösség számára. Ebből az ígéretből sem lett semmi, sőt az ukránok tovább szigorították az oktatási, illetve az államnyelvtörvényt, amelynek a rendelkezései súlyosan érintik a kárpátaljai magyarságot is. 

Akkortájt Putyin az erősödő ukrán újfasiszta jelenségekre hívta fel többször is a figyelmet, Oroszország pedig ultimátumra emlékeztető hangnemben követelte, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább Romániában, Lengyelországban. A Kijevi törekvésekre pedig Moszkva leszögezte: Ukrajna soha nem lehet az észak-atlanti katonai szövetség tagja. 

Így jött el 2022. február 24-e, amikor Putyin bejelentette, hogy az orosz hadsereg Ukrajna ellen különleges katonai műveletet hajt végre, ami az első perctől kezdve véres agresszió volt, és azóta egyre kegyetlenebb a fegyverropogás, melynek során egyes orosz alakulatok bizonyíthatóan súlyos háborús bűnöket követtek és mindmáig követnek el. 

Szavakkal képtelenség érzékeltetni mindazt a mérhetetlen szenvedést, tragédiát, pusztítást, amivel az elmúlt több mint ezer nap során az ukrajnai emberek – köztük a kárpátaljai magyarok – szembesültek. Döbbenten nézzük az internetes csatornákon az özvegyi sorsa jutott fiatalaszszonyok, a gyermekeiket elvesztő édesanyák fájdalmas zokogását, az élő adásban közvetített kegyetlen embervadászatot. Ugyanilyen szenvedést kell elviselniük az orosz polgároknak is.

A hatalmas áldozatok ellenére az egyik hadviselő fél sem érte el a célját. Putyin nem tudta lerohanni Ukrajnát, idáig képtelen volt Kijevben hatalomra mesterkedni egy oroszbarát bábkormányt, és Zelenszkij jogos honvédő harca sem tudta megakadályozni Kelet-Ukrajna jelentős részének orosz megszállását. 

A kilátástalannak tűnő háborús helyzetben némi reménysugárt jelenthet a Reuters hírügynökség értesülése, miszerint Putyin hajlandó tárgyalni a tűzszünetről, de nem Zelenszkijjel, hanem az amerikaiakkal, vélhetően Trumppal. Ha a hír igaz, akkor is számos kérdés vetődik fel. 

Vajon a Kreml ura miért éppen most lebegtette meg ezt a szándékát, és vajon összefügg-e a visszatérő amerikai elnök hivatalba lépésével? S helyénvaló-e Ukrajna mellőzésével a tűzszünetről egyezkedni, ami Kijev megalázását jelentené? Tucatnyi egyéb kétely ellenére a tűzszünet jelezheti, hogy az érdekelt felek elindultak a békekötés felé vezető, akadályokkal teli rögös úton.