A Smer a szélsőjobb és a szélsőbal között egyensúlyoz – Ľuboš Blaha a kötéltánc kulcsszereplője

A mozgalomnál Blaha legutóbbi kijelentései verték ki a képletes biztosítékot, az EP-képviselő ugyanis védelmébe vette a szélsőséges nézetek terjesztésével és szélsőjobboldali jelképek használatával is vádolt Daniel Bombicot. A fasisztaellenes mozgalom szerint Blaha kijelentései átlépték a politikai kultúra, az emberi jogok és a történelmi igazság határait. A képviselő a Telegramon megjelentetett státuszában úgy fogalmazott, a Bombic ellen fellépő ügyész a liberális média gyűlöletkeltő kampányának engedett teret, és rossz szemmel nézte, hogy támogatja Palesztinát a gázai népirtás ellenében.

Antifasiszták az antifasiszták ellen

A fejlemények kapcsán érdemes leszögezni, hogy deklaráltan antifasiszta szervezetből Szlovákiában rögtön kettő is van, nem véletlenül. A Fasizmus Elleni Harcosok Szövetsége (Slovenský zväz protifašistických bojovníkov, SZPB) jellemzően jó kapcsolatokat ápol Robert Ficóval és a Smerrel – ahogy Oroszországgal is. Alapjában véve ez egy történelmi gyökerekkel bíró tömegszervezet, és a kommunizmus idején nőtte ki magát a jelenlegi státuszába.

A Blahát bíráló Szlovák Fasisztaellenes Mozgalom (Slovenské protifašistické hnutie, SPH) azonban 2023-ban alakult olyan személyek közreműködésével, mint a korai Smerben aktív, de Ficót előszeretettel bíráló Peter Weiss és Boris Zala, illetve több zsidó személyiség. Az SPH azóta is konferenciákon és különféle állásfoglalásokban aktív, Bombic tevékenységét pedig rendszeresen bírálja a megalakulása óta. 

Az antifasiszta „ellenszervezet” megalakításában nagy szerepet játszott, hogy 2023-ban összevesztek a fasizmus elleni harcosok – elsősorban azért, mert a szélsőjobboldali Republika párt tagjai is megjelentek a szervezeten belül. A tagság egy része ezt összeegyeztethetetlennek tartotta az antifasiszta alapelvekkel (több tisztviselő Smer-közeli kapcsolataival nem voltak különösebb problémáik).

Smer-kötéltánc

Az antifasiszták és a fasiszta antifasiszták ellentéte legfeljebb egy mulatságos közéleti epizód lenne, ha nem akadna egy olyan párt, amelynek érdekében áll mindkét platform megszólítása: ez pedig nem más, mint a Smer.

Robert Fico pártja hosszú utat járt be ideológiailag az 1999-es megalakítása óta: eredetileg egy „harmadik utas” pártként határozták meg magukat, amely túllép a jobb és baloldal konfliktusain. Később azonban átvette a felbomló SDĽ, majd a HZDS helyét, és egy nagy, alapvetően szocialista alapokra épülő tömegpárttá alakult. Fico a kétezres évek második felétől saját magát is egyértelműen baloldali politikusként határozta meg, a párt az európai szocialisták (PES) frakciójában politizált. A nacionalisták és a szélsőjobb legfeljebb politikai szövetségesként jöhettek számításba: mint például a Slota-féle SNS 2006 után.

A Smer ugyanakkor majdnem széthullott a Kuciak-merényletet követően: Robert Fico lemondásra kényszerült a miniszterelnöki székből, a párt támogatottsága rövid időre tíz százalék alá esett és átmenetileg úgy tűnt, hogy az „illedelmes szociáldemokráciát” képviselő, Peter Pellegrini-vezette Hlas veheti át a helyét a szlovákiai politikában.

Fico válaszul a kihívásra radikalizálta a pártját: átvette a szélsőjobb szóhasználatát, gyakrabban használt vulgáris és kemény kifejezéseket, felismerte, hogy több problémára a hagyományos pártok nem kínálnak alternatívát a nyílt szélsőségektől ódzkodó szavazóknak: mint például a felvállalt oroszpártiság, a régi idők iránt érzett nosztalgia, vagy a vakcinaellenesség. A Smer támogatottsága elindult felfelé, új személyek jelentek meg a párt környékén, más veteránok – mint például a korábban említett Weiss és Zala, vagy akár Marek Maďarič egykori kulturális miniszter – lemorzsolódtak.

Blaha, a kortünet

A Smer újkori irányultságát egy személyben remekül példázza Ľuboš Blaha előtérbe kerülése, aki legalább annyira ismert, mint amennyire megosztó személyiség. 

Az értelmiségi közegben mozgó, de gyakran vulgáris Blaha felvállaltan marxista és oroszpárti, miközben nyíltan bírálja Izrael államot, a liberálisokat és a nyugati világrendet. Ezzel egyszerre nyújt vonzó azonosulási pontokat a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali szavazóknak is.

A Smer identitásválsága megmutatkozik az Európai Parlamentben, ahová egyszerre kerültek be a jól fésült, évek óta a pártban szocializálódott „illedelmes” szociáldemokraták (mint Monika Beňová és Katarína Roth Neveďalová), illetve a szélsőjobb- és szélsőbaloldali elemeket képviselő politikusok (Blaha mellett Erik Kaliňák és Judita Laššáková is ezt a vonalat képviseli).

A legújabb felmérések szerint a párt számára a két szélsőséget is megszólító stratégia nem annyira jön be: az Ipsos becslései szerint másfél év alatt a párt negyvenezer választót veszített el a Republika javára és csak elhanyagolható mennyiségű új szavazót szereztek a szélsőjobb köréből – Blaha és az alternatív mag jelenléte ellenére is.

Maga Fico sokat változtatott a véleményén: a kormányfő nyolc éve a szlovákiai fasizmus margójára még az ellenzéki SaS-t bírálta azért, mert a szélsőségesekkel egyezkedik a gazdasági programpontokról. „A fasizmus reális elemei megjelentek a szlovákiai politikában, ez ellen elvből fel akarok lépni” – mondta a politikus még akkor.