Magával vitte minden titkát

Haláláig izgatta az emberek fantáziáját... Oláh Csaba felvételeKibogozhatatlan egyéniség volt. De csak negyvennégytől. Addig nyitott könyv az élete. Faggathatják bármiről, mindig a színtiszta igazat vallja. Még akkor is, ha tudja, szavaival töviseket szúr sokak lelkébe. Nem érdekelte, kit, mikor, mivel sértett meg. Csak azokra figyelt, akiket szeretett és elismert. Ott nem fukarkodott sem a jó szóval, sem az ajándékokkal. Egyvalamit azonban nem adott ki soha. A születése évét. Azt mélységesen titkolta. Hogy mi oka volt rá? ĺzig-vérig nő volt. SZĺNÉSZNŐ. Régi színházi lapok írják: Magyarországon ő hozta divatba a pöttyös nyári kalapot. Ő hordott először bikinit. Neki volt a legnagyobb miniszoknya-gyűjteménye. Filmsztár volt. Érzékiségével hódító, legendás filmsztár. Volt olyan év, hogy négy filmet forgatott.

Kilencvenegyben, amikor hosszú távollét után először utazott haza Madridból Budapestre, nevét öles betűkkel hirdették a spanyolországi plakátok. Itthon azonban még mindig számtalan mendemonda, gyanúsítgatás övezte alakját. A legsúlyosabb bűnökkel vádolták. Ahhoz, hogy kiderüljön: még csak szimpatizánsa sem volt a Szálasi-kormánynak, itthon kellett tisztáznia egykori távozása okát.

„Engem a Jóisten sok bajból kihúzott – mesélte elegáns tartással. – Az oroszok elfogtak, a befagyott Dunán átvittek az Andrássy út 60-ba. Még börtönben is voltam, de nem bántottak.”

Aztán elment, mert el kellett mennie? – kérdeztem.

Rámripakodott:

„Ilyesmiről szó sem volt. Én önként hagytam el az országot. Először 1944 decemberében indultunk el Jánossal, Vaszary Jánossal, a férjemmel. Karácsony napja volt, a bátyám telefonált, hogy azonnal menjünk, mert jönnek az oroszok. Úgy emlékszem, huszonöt kilométer lehetett már mögöttünk, amikor sehol semmi, egyszer csak lerobbant a kocsink, és kész, nem mozdult többé. Akkor jöttek a katonák, megfogták és félretolták, mi meg gyalog mentünk tovább, de nem sokáig, mert fáztunk és sötét volt. A Hűvösvölgyben fogtak el bennünket először. Falhoz állítottak az oroszok, aztán pincébe zártak, majd kihallgattak, de hogy durvák lettek volna hozzánk, azt nem mondhatom. Még a kihallgatások sem jelentettek különösebb lelki tortúrát. Kilencszer fogtak el bennünket, de sohasem bántottak. Akkor aztán elmentünk vidékre, a birtokunkra. Ott akartunk meghúzódni, csakhogy a gazdatiszt már bent ült a házunkban, úgyhogy máshol kellett helyet találnunk. Kilenc hónapot töltöttünk a szomszédos birtokon, én ott szántottam, vetettem, libákat tömtem. Fent laktam egy félig lebombázott istálló padlásán, aminek az volt a nagy előnye, hogy senkinek eszébe nem jutott, hogy ott bujkálhat valaki. Negyvenötben már tele volt az ország mindenféle szóbeszéddel. Rettenetes cikkek jelentek meg rólunk. Janinak három színház játszotta a darabjait, filmdirektor volt, és ő írta a legjobb forgatókönyveket, Németországban is elismerték. Mivel az én pályám is magasra ívelt, irigyeltek bennünket. Rólam előbb azt terjesztették el, hogy gyűlölöm a zsidókat, aztán amikor jöttek a nyilasok, két újság is azt próbálta bebizonyítani, hogy egy Lévai nevezetű zsidó ügyvéd lánya vagyok. Szegény édesanyám... én csak őt sajnáltam, őmiatta éreztem kellemetlen helyzetben magam. Ő ugyanis soha az életben meg nem csalta az apámat.”

Negyvenhatban, amikor lehetősége nyílt a kivándorlásra, Muráti Lili a férjével együtt Párizsba ment. Ott voltak ismerőseik. A letelepedési engedélyt azonban nem kapták meg. Kilenc hónapig egy normandiai kis faluban éltek, ahol ismerték a polgármestert. Mindennap ő hosszabbította meg huszonnégy órával az ott-tartózkodási engedélyüket. Normandiából aztán San Sebastianba vezetett az útjuk, és ott ismerkedtek meg egy impreszszárióval, aki nem akart hinni a szemének, hogy Vaszary János, az Angyalt vettem feleségül jeles magyar írója áll vele szemben, annak a darabnak a szerzője, amelyet Spanyolországban is óriási sikerrel játszottak. Hat hónappal később már Muráti Lili is színpadon volt. Addig az ottani rádió magyar nyelvű adásának bemondójaként dolgozott. Az első években természetesen csak törte a nyelvet, de a szerepei is olyanok voltak, hogy erre épültek. A Barbarában amerikai filmsztárt játszott. A francia szobalányban a címszerepet, a Tovarisban az orosz nagyhercegnőt. Lengyel Menyhért Ninocskája volt az utolsó darab, amelyben akcentusa lehetett, utána már spanyol szerzők darabjaiban lépett színpadra. Magyarországon felkapott sztár volt, a közönség rajongott érte, de igazán érett színésznő Madridban lett.

Itthon elsősorban filmszínésznőként ünnepelték. A legtöbbször gazdag, csinos, kiszámíthatatlan, cserfes, flörtölő nőket játszott. A megfáradt és megkeseredett öreg hölgyek szerepkörét Spanyolországban sem ő kapta. Muráti Lili erre mindig is ügyelt. Első kérdése minden egyes ajánlattal kapcsolatosan az volt: „Hány éves a nő?” Ha csak megközelítőleg is annyi volt, mint ő, meghagyta másnak a szerepet. Ha jóval fiatalabb, azt felelte: „Jöhet!” Ötvenéves kihagyás után, 1994-ben, amikor már minden zavaros ügyét tisztázta itthon, a Karinthy Színházban vállalta el A nagymama soha című csacskaság címszerepét. Nagymama volt, de a világ legelegánsabb nagymamája. Korát meghazudtoló, fiatalos küllemével még mindig százszázalékos nő.

A korával amúgy örökké baja volt. Ha rákérdeztek, mikor született, mindig mást mondott. De annyira mást, hogy a végén már maga sem tudta, miből kell kiindulnia. Ködösített. Csúsztatott. Szemrebbenés nélkül, édesen füllentett. Ha valaki, ő aztán tudta: Egy nap a világ.

Születésének évét nem is ismerte rajta kívül senki. Most, hogy elment, újabb találgatásokra adott okot. Kiderült, még az útlevelében sem ugyanaz az évszám volt, mint legkedvesebb budapesti szállodája, a Thermal nagykönyvében. Pontosan így aztán senki sem tudja, hány évet élt is Muráti Lili. Ahány nekrológ, annyi találgatás. Az egyik 89 esztendőről beszél, a másik 92-ről, a harmadik még csak meg sem próbálja kiszámolni. Az igazat elvitte magával. Nekünk mindössze annyi maradt: élt egy színésznő Madridban, aki mindig is magyarnak vallotta magát, élvezte, hogy körülrajongták, és mert mindenféle titkai voltak, haláláig izgatta az emberek fantáziáját.