Lelki purgatórium a stúdióban

Dömötör Ede felvételeShopping and Fucking, Prokrusztész ágya, Pszichózis 4.48. Kemény témákról beszélt bátor előadásokban. Lévay Adina most Komáromban dolgozott. Jon Fosse norvég drámaíró Őszi álom című drámáját ma este mutatja be a Komáromi Jókai Színház társulata a Vasmacska Stúdiószínpadon. A rendezőnővel az előadás megszületéséről beszélgettünk.

Vonzódik a kényes témákhoz?

Olyan előadásokat csinálok, amiket szeretek. A Shopping and Fucking című darabbal még Londonban, az iskolában találkoztam, és nagyon megérintett a témája. Bátorság is kellett hozzá, mert tabutémával, a homoszexualitással foglalkozik, és persze nem csak azzal. A kiszolgáltatott emberekről szól egy fogyasztói társadalomban, arról, mennyire szeretetéhes mindenki, miközben nem sikerül szeretniük, hiszen félrecsúsztak egymás mellett.

A Pszichózis 4.48 sem tartozik a hétköznapi történetek közé.

Abban a darabban Sarah Kane fiatal angol írónő sorsa érdekelt. Huszonhárom évesen lett híres Angliában, akkor mutatták be az első darabját. Öt év múlva, huszonnyolc évesen öngyilkos lett. Előtte megírta a Pszichózis 4.48-at, jegyzeteket az öngyilkosságról. Az érdekelt, hogyan küzdött a betegségével ez a mániákusan depressziós nő, és az, hogy ezt miképp tudta művészetté sűríteni.

A női szereplő Bandor Éva volt.

Rettenetesen szeretek Évával dolgozni, mert egy kivételesen tehetséges színésznő, és nagyon tudjuk inspirálni egymást. A Prokrusztész ágyában rendeztem először. Az előadás alaptémája az volt, mennyire idomulunk a konvenciókhoz. Sokat improvizáltunk. Az írónő megnézte az improvizációkat, azután otthon ezekhez írta a darabot. Nagyon jó volt a próbafolyamat. Az előadás öszszességében nem lett olyan jó, de vannak jelenetei, melyeket a mai napig szeretek.

A Színházi bestiákat kétszer is megrendezte. A Merlin Színházban és az Új Színházban.

Anglia első színésznőiről szól. A tizenhetedik századig a női szerepeket is férfiak játszották. Egy anekdota szerint a király egyszer az előadásra várakozva megkérdezte, hogy miért késnek, mire azt válaszolták neki, azért, mert a királynő borotválkozik. Károly király volt az, aki engedélyezte a színésznők jelenlétét a színpadon. Érdekes és bonyolult témája van annak a darabnak is. Arról szól, miképp változik a színház, milyen kiszolgáltatottak a színésznők, szexuális tárgyakká váltak.

Valamennyi előadását más-más színházban rendezte. Nem gondolkodott még azon, hogy társulathoz szegődik?

Ha meghívnának valahová, elgondolkodnék rajta. Nyilván lennének előnyei, hiszen jobban megismerném a színészeket, akikkel dolgoznék. Nem kéne mindig elölről kezdenem. Mert nekem is nehéz elkezdeni egy próbafolyamatot. Bandor Éván kívül Komáromban nem ismertem senkit. Először meg kellett ismernem, kik ezek az emberek, s csak azután elkezdeni a munkát. Mivel az Őszi álom egy temetőben játszódik, az olvasópróba helyett sétálni mentünk a temetőbe. Sírfeliratokat olvastunk, kitaláltuk, vajon milyenek lehettek az ott nyugvó emberek, amíg éltek. A próbateremben mindenki kapott egy bőröndöt, benne tárgyakkal. A szereplőknek ki kellett találniuk, ki az az ember, akit a bőrönd tartalma rejt. A színészek úgy kezdték el a történeteket szőni, hogy szinte már akkor rátapintottak a lényegre. Azután improvizáltunk, egyre mélyebbre merültünk a karakterekben, és megint csak improvizáltunk. Amikor már mindenki érezte, kit fog játszani, elolvastuk a szöveget.

Az Őszi álom szövege kijelentő mondatok összessége.

Nagyon hosszú szabad vers. Én zenének érzem. Ebben a szövegben nincsenek írásjelek. Nem szabad úgy mondani, mintha általános szöveg lenne. A sorok mögött van a lényeg. A szereplőknek úgy kell beszélniük, ahogy most mi ketten beszélgetünk, pontot, veszszőt, kérdőjelet használva. Pontos szándéknak kell lenni a mondatok mögött.

Miről szól az Őszi álom?

A főszereplő a temetőben találkozik a volt szerelmével, és döntenie kell, hogy elhagyja-e a feleségét meg a gyermekét vagy sem. Nagyon nehezen, de úgy dönt, hogy a szerelmével megy. Közben a férfi nem tartja a kapcsolatot sem a családjával, sem a szüleivel. A nagymama temetésén találkozik ismét velük.

Miért a temető a helyszín?

Egy kicsit becketti a gondolat, hogy a nők a sír fölött szülnek. Ilyen értelemben párhuzamba állítható a szerelem és a halál. A temetés végén ismét a férfit és a nőt láthatjuk a temetőben. A férfi belefárad, hogy érzelmileg csak követelnek tőle, próbál megfelelni mindenkinek. Akarja az életet, de az nehéz, ezért lassan lemond róla. A végén pedig már a nagy szerelem is haldoklik. Keresztülmegy ezen a lelki purgatóriumon, a végén mégsem a szerelme mellett dönt, hiszen átvitt értelemben annak is csak az elmúlás lenne a vége.

Fabó Tibor, Bandor Éva, Varsányi Mari, Németh István, Germán Zille és Gombos Ilona követték a lelki purgatóriumba?

Nagyon jó volt velük dolgozni. Nyitottak voltak, feszegették a saját határaikat. Nagyon akartak valamit létrehozni. Remélem, az előadás olyan jó lesz, mint a próbafolyamatunk volt.