Látványkoncert

A frontember, Richard Z. Kruspe-Bernstein 1993-ban alapította meg az együttest. A billentyűs, Flake Lorenz technos hangzású játékával egészül ki Richard és a másik gitáros, Paul Landers monoton, ám precíz, a végletekig leegyszerűsített gitárjátéka, és ezáltal válik ipari hangzásúvá a zene.

A Ramstein egy tragédia kapcsán elhíresült német légierőbázis, ahol ’88-ban egy bemutató során három repülőgép összeütközött. A komor hangzású nevet a baleset további szomorúsággal töltötte meg, mégis megtetszett a névválasztás előtt álló zenekarnak. Hozzátettek egy „m” betűt, így lett a nevük Rammstein.

A kezdetekkor a fiúk is szembesültek az újonnan megalakult zenekarokat sújtó nehézségekkel. Sok kiadó utasította el őket, végül a Motor Music jelentette meg debütáló lemezüket. A Herzeleid címet viselő korong ’95 szeptemberében került a boltokba.

A következő két évben a Project Pitchfork, a Clawfinger és a Ramones előzenekaraként bejárták egész Európát. Sajátos hangulatú, extrém látványosságokban, különösen tűzben bővelkedő koncertjeikkel egyre több rajongót szereztek.

’96 nyarán a készülő második albumuk beharangozó videoklipjéhez rendezőt kerestek, és ebből a célból az első lemezüket elküldték David Lynchnek is, aki akkor a Lost Highway című filmjén dolgozott. A forgatás miatt nem ért rá klipet rendezni, de a Herzeleid annyira megtetszett neki, hogy két dalt, a Heirate Mich és a Rammstein címűeket betétdalként felhasználta a kultuszfilmjében. A film ismertette és szerettette meg sokakkal a Rammsteint. Az együttes később további filmekhez kölcsönözte a zenéjét – a Du Hast című dal hallható a Matrix zenei albumán, az Engel pedig a Mortal Kombat cédéjén.

’97 augusztusában jelent meg a második, Sehnsucht című albumuk. Eljutottak az Egyesült Államokba is, a KMFDM előzenekaraként. A német nyelvű szövegeik ellenére világszerte megizmosodott a népszerűségük, ’98-ban már önállóan koncerteztek a tengerentúlon. Ekkor történt a Family Values néven elhíresült balhéjuk. Az észak-amerikai turné egyik állomásán a rendezők leparancsolták őket a színpadról, és közszeméremsértés vádjával néhány órára letartóztatták őket. Az amcsikat alaposan mellbe vágta a hagyományosnak nem nevezhető show.

’99 augusztusában koncertalbumot jelentettek meg.

Harmadik stúdiólemezük 2001 áprilisában került a boltokba. A Mutter zeneileg és szövegileg egyaránt a Rammsteintől megszokott hangulatot és minőséget hozta: a vadul karcos harmóniákat hol lebegtetett, hol magától értetődő szöveggel körítve kaptuk.

A tavaly októberben megjelent Reise, Reise című lemezük felülmúlta a Mutter sikerét is. Ez eddigi legdallamosabb, legszolidabb anyaguk, már-már teátrális rock-szimfónia. A szövegek továbbra is gyakran szimbolikusak, kétértelműek. Az elsőként maxi cédére kimásolt Mein Teil észrevétlen maradt, a másodikként megjelent Amerika azonban az ipari rockerek legnagyobb slágere lett. Stílszerűen néhány angol nyelvű sort is beiktattak a felvételbe, mivel az USA kulturális és politikai dominanciájáról szól. A dal rögtön a refrénnel indul. „Mi mindannyian Amerikában élünk / Amerika csodálatos…” – az első sor angolul, a második németül hangzik el.

A Rammstein tagjai a koncerteken minden létező hatáselemet bevetnek. Fő attrakciójuk a monumentális pirotechnika, de egyéb látványos elemekkel is operálnak. Érdemes megnézni őket! (pj, z, e)