Kubában ismerik, Magyarországon nem igazán

Ha megkérdeznénk korunk zenéjében járatos fiatalokat, hogy ki az az előadó, aki némi katonásdi után ragadt mikrofont, bizonyára mindenki a brit James Bluntot nevezné meg. Pedig a magyar popszakmában is van egy hivatásos katonából lett énekes! Ráadásul nem a régmúlt előadói között keresendő, hanem napjaink zenei életében – az első nagylemeze nyáron került a boltokba. Ugye, meglepő? Sergio Santosnak hívják. Akár népszerűvé is válhatna, ám jelenleg reklám hiányában sajnos a létezéséről sem igazán értesült a közönség. Igény volna az általa képviselt világzenére (latinzenére). Miután a Pátria rádió ifjúsági műsorába beszerkesztettük az Amor Mío és a Csokoládé (La Chiquí Big-Band) című felvételeit, többen telefonáltak, megkérdezték, hogy ki énekel. „A kubaiak jobban ismernek, mint a magyarok, kétszer is felléptem – egyedüli európaiként – Santiago de Cubában a legnagyobb Karib zenei fesztiválon. Magyar nyelvű dalaim többször csendültek fel a kubai rádiók műsorán, mint a hazaiakén” – állítja magáról a honlapján. Messziről jött (vagy legalábbis a messzi távolt megjárt) ember azt mond, amit akar – gondolhatnánk. Ám, ha utánanézünk a nemzetközi zenei honlapokon, gyorsan kiderül, hogy hősünk nem kamuzik.

Sergio Santos 1978. február 21-én született Siófokon. Elmondása szerint gyermekkorában szülei noszogatására folytatott zeneiskolai tanulmányokat: hegedülni tanult. Állítólag nem akart zenész lenni, hanem hivatásos katona. Ez össze is jött neki. Majd mégiscsak a zene következett, a leszerelést követően. A pesti éjszakában számos külföldi zenésszel ismerkedett meg: kubaiakkal, spanyolokkal, olaszokkal. A kubai fesztiválon 2004-ben egy ottani zenészismerőse segítségével vehetett részt. Két évvel később már a kubai állam hívta meg. Közben próbálkozott szinte az öszszes magyar lemezkiadónál, de csak a küszöbükig jutott. Átdolgozott egy spanyol nyelvű slágert, Alejandro Sanz szerzeményét, a Corazón Partío címűt (ami az albumán is helyet kapott) – gondolván, hátha ezzel sikerül meggyőznie az illetékeseket. A kritika az egyik olyan rádióállomástól, amit igen sokan hallgatnak a következő volt: jó a szöveg, jó az ének, rossz a dal, nem rádióbarát. A dolog pikantériája, hogy Alejandro a nyugat-európai rádiók által rongyosra játszott felvétel sikerének köszönhetően világszerte több millió példányt adott el a lemezéből.

A közelmúltban a Universal Music mégis szerződést kínált Sergio-nak. Rögzíthette a szinte teljes egészében egyedül írt, és saját maga által producerelt albumát. A déli temperamentummal fűszerezett nagylemez dalai biztos nem okoznak csalódást a dominikai bachata, a kubai salsa vagy a reggaeton rajongóinak sem. A zenei alapokat a rumba, flamenco és egyéb karibi ritmusok adják. A korong tizenhat szerzeményt vonultat fel (kettőt két változatban): újakat magyar és spanyol, valamint átdolgozásokat magyar és spanyol nyelven.

Világzene egy magyar előadótól. Érzés, szerelem, vágy, ritmus, tűz, romantika, béke, erő – ezek az album jellemzői. Most már csak a rádiós támogatás hiányzik. Szerintem például a Ha nem vagy te című felvételből némi médiabeli segítség mellett biztosan nagy sláger válna. (péjé)