Komáromi István estje a Fészek Klubban

Budapest. A táncdal és a mulatós műfaj védjegyszerű sajátossága, hogy művelői olykor-olykor a legbizarrabb polgári foglalkozást tudhatják magukénak. Ki lepődne meg manapság egy fehér köpenyes vegyészmérnök láttán, aki kétszeresen telítetlen zsírsavmolekulák modelljét lóbálva dalolász egyveleget a 3+2 formáció slágereiből?

Operettország lakói már-már olyannyira immúnisak hasonló jelenségekre, hogy számukra egy énekesi pályára lépett rendőr dandártábornok hírértéke a délutáni vízállásjelentését sem közelíti meg. Ellenben Komáromi István olyan intézmény, mely a legelvetemültebb Terry Gilliam-animáció karaktereként is ki tudna tűnni a szürreális közegből. Úgy döntöttem tehát, hogy akkor is megvizsgálom élőben a Komáromi-jelenséget, ha jelenlétével 70 évre redukálja a célközönség átlagéletkorát.

A Fészek Klub a budapesti művészelit közkedvelt helye, melyen az ember megannyi kellemes percet szerezhet barátainak azáltal, hogy egy-egy csendes sarokban meghúzódva halk utószinkronnal tolmácsolja a macskarészeg színművészek és zenészek belső monológjait. Nos, ezen épület aulájában került megrendezésre a frappánsan Töltse az estét Komáromi Istvánnal névre keresztelt avantgárd időutazás. A nagyterem díszleteit elnézegetve önkéntelenül is azt várom, hogy Tibi bácsi színpadra szólítsa a Modern Hungáriát, majd a kihelyezett székek között cigánykerekező Skála Kópé Márka Meggyet és krumplicukrot tukmáljon a jelenlévőkre. Ehelyett azonban egy konszolidált külsejű úr szívmelengető beszédben méltatni kezdi Komáromi István érdemeit. Rövidesen színpadon terem a művész úr is, valamint néhány háttértáncos, akik láttán – a hasonló fellépők túlnyomó többségével ellentétben – korántsem támad az a gyanúm, hogy éppen egy zárlatos színpadi kábel jóvoltából produkálnak szélsőségesen természetellenes mozdulatokat. Persze, azért gyengébb pillanataikban leolvasható arcukról a „mégis, mi a fenét keresek én itt?” kérdés. Sugár Anna jeltáncművész mindvégig olyan lelkesedéssel ropja, hogy azon sem lepődnék meg, ha egyszer csak imigyen fordulna az énekes felé: „Mr. Jones, most a Sex Bombot énekelje el nekik!” Természetesen az est fénypontja is teljes odaadással dalol, egy-egy hoszszabban kitartott sorvégnél már-már hallom lelki füleimmel, amint tomboló hormonoktól megvadult pávák ezrei felelgetnek neki a messzi távolból.Mint minden tisztességes bazári hakniban, itt is akadnak sztárvendégek, elsőként a két ifjú lánykát felvonultató Flowers lép színpadra. Mivel ebben a pillanatban szemlátomást senki nem gyömöszöl papír zsebkendőt hallójárataiba, arra a következtetésre jutok, hogy az igazán rutinos nézők száma nullára taksálható.

Istvánunk a szünetekben némi információhalmazt is rendelkezésünkre bocsát aktuális ügyeiről. Megtudhattuk, hogy a pestszentlőrinci SzeptEmber Fesztiválon több ezres tömeg előtt lépett színpadra, Ajándékkosár című műsora pedig hárommilliónyi embert vonz a televízió képernyője elé. Ezekben a pillanatokban azért hálát adtam az égnek, hogy sem Mick Jagger, sem Jay Leno nem ücsörgött a közönség soraiban, szemernyi kétségem sincs ugyanis afelől, hogy azonnal bérgyilkost fogadtak volna a trónbitorló likvidálására. Márpedig ha művészi szempontból toronyház méretű kérdőjeleket generál is egyes pályatársainak feje fölé, nagy kár volna egy olyan emberért, aki több mózeskosárnyi spánielkölyök sármját hordozza magában.