Kolumbiában végső nyughelyére helyezték Gabriel García Márquezt

Cartagena de las Indias. Akaratának megfelelően a kolumbiai Cartagena de las Indiasban helyezték végső nyughelyére Gabriel García Márquez Nobel-díjas írót helyi idő szerint vasárnap este.

„Az emberek tudják, hogy szeretem Cartagenát, és szeretném, ha itt temetnének el” – idézte fel a Száz év magány világhírű szerzőjének 20 évvel ezelőtt megfogalmazott kérését barátja, Juan Gossaín kolumbiai színész és író, aki a család felkérésére mondott beszédet az alkonyatkor megtartott, szűk körű ceremónián a La Merced nevű régi kolostor udvarán. A megemlékezésen felavatták a hamvakat őrző emlékművet. A négyzet alapú márványtalapzatot az írót ábrázoló mellszobor zárja le, amelyet García Márquez barátja, Katie Murray brit szobrász készített. A szertartáson a talapzatot az író kedvenc sárga rózsáival borították, majd sárga papírból készült lepkéket szórtak a magasból, amelyek esőszerűen hullottak alá a szoborra. A sárga pillangó az író fő művének, a Száz év magánynak egyik jellegzetes motívuma.

Gabriel García Márquez két évvel ezelőtt hunyt el Mexikóban, 87 éves korában. Kisebb megszakításokkal 1981 óta a közép-amerikai országban élt, ezért halála után ott temették el a hamvait őrző urnát, de már akkor tudni lehetett, hogy ez csupán ideiglenes nyughely lesz. Felmerült, hogy szülővárosában, a kolumbiai Aracatacában helyezik végső nyugalomra, de végül a család Cartagena de las Indias mellett döntött. García Márquez 20 éves korában, 1948-ban költözött a tengerparti városba, ahol újságíróként helyezkedett el egy helyi lapnál, miközben folytatta jogi tanulmányait. A 16. században alapított gyarmati városban játszódik egyik leghíresebb regénye, a Szerelem a kolera idején. Továbbá itt működik az az alapítvány is, amelyet Márquez hozott létre latin-amerikai újságírók képzésére.

A mágikus realizmus legnagyobb mesterének tartott Gabriel García Márquez munkásságát 1982-ben ismerték el irodalmi Nobel-díjjal, az indoklás szerint „regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait”. (MTI)