Kitárulkozás, avagy küzdelem a nyelvért

Azt gondoljuk, minden kötettel jelentkező szerző joggal várja el, hogy teljesítményére a kritika reflektáljon. Bármilyen értékelés jobb – gondoljuk mi – a közönyös, cinikus hallgatásnál. Ennek tudatában vesszük kézbe a kötete megjelenése előtt jószerivel ismeretlen Keszan Andrea Gyertyafényben c. munkáját, mely a Madách Kiadó Új Főnix Füzetek sorozatában, annak negyedik darabjaként jelent meg.

Ám még mielőtt Keszan Andrea költészetének erényeit számba vennénk, hadd ne takarítsunk meg magunknak egy kellemetlen kitérőt. Verseskötet esetében bennünket nagyon tud zavarni, ha az igekötőt több alkalommal egybeírják az igekötő és az ige közé került szóval, a jelzőt a jelzett szóval, problémák vannak a részleges hasonulás írásával (bugdácsol), vagy „csak” egyszerűen hanyagságokkal találkozunk (viszhangzik, madarin). Történik mindez annak ellenére, hogy a kötet nem zugkiadónál, hanem egy komoly múltra visszatekintő kiadónál jelent meg, és felelős (?) szerkesztője is van.

Keszan Andrea bemutatkozó kötetébe harmincnyolc verset válogatott be. Számunkra az egyik legizgalmasabb feladat a kötetek folyamatos újraolvasása során ki/megtalálni a(z esetleges) kötetkoncepciót, a vezérelvet, mely választ ad(hat) arra, miért a kötetben található formában következnek egymás után a szövegek. Ilyent azonban most nem sikerült fellelnünk. Fogadjuk el tehát, hogy a kötet az egyedi versélményre helyezi a hangsúlyt, s egy állapotot, egy szintet dokumentál. A versek szerzőjének a kötött formák úgy tűnik, nem állnak kézre, a kötetben kivétel nélkül szabadverseket olvashatunk. Keszan Andrea az alanyi költészet mellett kötelezi el magát. Verseinek beszélője kívülről befelé haladó öndestrukciót hajt végre: „elmajszolom / kiszáradt húsomat”, „elszáll füstje / s teste/m/ / faggyúvá dermed”; a Lagúna c. versben pedig a tördelés valósítja meg az egyebütt nyelvi szinten megvalósuló fragmentáltságot. Ez az önleépítő beszélő aztán a test szintjén („látni, / ahogy vérem csurog / az öklömbe”, „tenyérre kened önmagad”) és a szubjektum szintjén (agónia bűze / szakította át a szűz lélek hártyáját”) minden vonatkozásában feltárja önmagát. Célja „ritmusra mozogva / behatolni a lelkek mélyére / összeforrni eggyé válni”. De a kötet lapjain sem a vágyott egy-ség önmagával, sem a másikkal való nagy találkozás nem jön létre. Ugyan több meghökkentő (szó)képpel, szituációval találkozunk, mégis úgy érezzük, a kulcsmozzanatoknak szánt kijelentések túlontúl egyirányúak, a versekből hiányoljuk a felkavaró, felbolygató momentumokat, melyek ebből az egysíkúságból kiragadnának. A versekből a destruált és rekonstrukcióra képtelen szubjektum drámája „nem jön le”.

Az olvasó helyzetét a nyelvkezelési – olykor nyelvtani – egyenetlenségek sem könnyítik meg. A Lagúna c. vers „az emberiség lágy ölén letépett szárnyadat” sora erősen képzavargyanús, az „apátiával fűszerezett axióma” (Babaházi fabulák) nem kevésbé. Az idegen szavak felesleges használata nem ritkán a humoros regiszter felé mozdítja a költeményt: „okkerszínű toalettben / dominálva / agitálást szimulál”, „elcsépelt szavak gördülnek az utakon / mi itt a szubsztancia? / totális apoteózis vagy kárhozat?” A központozás nélküli versekben olykor a vonzatrendszer problémái nehezítik a megértést, máskor – vélt? – helyesírási hibák. Az Apály c. versből idézünk: „a testre nem hat már / a kora vén nyár / lepergett percek a küszöbről”. Ebben az esetben melyik szó az alany? Ha a „kora”, azaz a testre nem hat már a kora, akkor a vén nyár már a következő gondolati egységet vezeti be; ha viszont a nyár nem hat a testre, akkor a minőségjelző koravént egybe kéne írni. És egy verseskötetet általában nem azért vesz kézbe az olvasó, hogy nyelvtani feladványokat oldjon meg, legalábbis nem ezen a szinten.

Keszan Andrea első kötetében nem kísérletezik, (talán) a kései modernség jegyében fogant versélményekhez közelíteni próbáló alanyi költészetet művel, messze nem egyenletes színvonalon. Gyertyafényben c. kötetében emlékezetes versélménnyel nem találkoztunk, így egyedüli erényeként azt könyvelhetjük el, hogy dokumentálta, szerzője jelenleg hol tart a nyelvvel és a nyelvért vívott küzdelmében.