Képes rejtett önéletrajz

Érsekújvár. A Zmeták Ernő Művészeti Galériában szeptember 1-ig tekinthető meg Stiller-Luzsicza Ágnes Szabadesés című kiállítása. E tárlat azért is különleges, mert az érsekújvári gyökerű művésznek ez az első nagy retrospektív kiállítása.

A kiállítás kurátora, a Zmeták Galéria igazgatója, Helena Markusková művészettörténész Stiller-Luzsicza Ágnessel kapcsolatban legelőször is erős személyiségét emeli ki. „Öntudatos egyéniség: oly erős egyéniségek mellett, mint apja, Luzsicza Lajos festő, volt férje, Baksa Soós János, az egykori Kex együttes frontembere, németországi tanárai, Josef Beuys és Gerhard Richter, valamint férje, Niklas Stiller mellett vált erőteljes személyiséggé.” Emberi-művészi karakterének formálódására bizonyára hatott, hogy korán megismerte a műterem világát – máig használt technikái közül sokat apjától tanult. Több neves művész műtermében megfordult az édesapjával. Szemléletét tágította, hogy gyermekkorában találkozott Szőnyi Istvánnal, Barcsay Jenővel, Miloš Alexander Bazovskýval és az érsekújvári születésű Csicsátka Ottó szobrászművésszel – a szünidőt kislányként gyakran töltötte apai nagybátyjánál, Érsekújvárban.

Stiller-Luzsicza Ágnes művészete önéletrajzi jellegű – kezdettől fogva élményein, emlékein és saját szimbolikáján alapuló, rejtett önéletrajzot fest. Az individuális mitológiával a neoexpresszionizmus egyfajta sajátos előzményváltozatát teremtette meg, s ezt az irányt, festésmódot képviselve – amelynek alapja a narratíva felbontása – egyedülálló jelenség a magyar művészetben.

Az érsekújvári visszatekintő prezentáció nem hagyományos retrospektív kiállítás. Helena Markusková ugyanis nem időrendbe szedve vázolja fel az eddigi életművet, hanem mindenekelőtt tárgyi-szimbolikai szempontok mentén tagolja a műveket. Így is tetten érhető egyfajta korszakolás, amelyből felsejlik, hogy Stiller-Luzsicza Ágnes pályája elején portrékat és önarcképeket alkotott: a láthatatlan láthatóvá tételének problémája foglalkoztatta, a felszín és a belső, az álom és a valóság, a kép és a tükörkép ellentétét érzékeltette. 1971-től Németországban élt. Itt kezdetben a művészvilágból vette a témákat – ilyen jellegű munkáin a viták és a hatalmi harcok atmoszféráját jeleníti meg. Ábrázolásain előtérbe kerül a dominancia motívuma, a markáns egyéniség szerepe. „Saját stílusa párhuzamosan fejlődött a német neoexpresszionizmus felforgató nyelvével, belülről fakadt, festői temperamentumát tükrözte” – fogalmaz Helena Markusková.

A 80-as évek második felétől gyakrabban járt Budapestre. Ekkori akvarelljein és pasztelljein az otthon és a műterem témája rezonál. A lakás- és műterembelsőkkel betekintést nyújt intim tereibe.

Stiller-Luzsicza Ágnes a 90-es években egyaránt alkotott Magyarországon és Németországban. Érett festészete az imagináció és a valóság áthatásain, különböző kifejezésmódok váltogatásán alapszik. Rendszeres hazalátogatásai a tájra irányították a figyelmét, de visszatérő motívuma a művészek élete is. A lómotívum pedig gyermekkorától vonzza – a szilaj természeti erőt testesíti meg a számára.

A 2000-es évek elejétől formálódik egy olyan alkotószakasz a művészetében, melynek központi témája a szabadesés – ez az állandó veszélyérzet sejtetésének vizuális megjelenítését jelenti.