Ken Loach filmjéé az Aranypálma

Cannes. Erősen kritizálja a filmes sajtó a zsűri dönté-seit a 69. cannes-i fesztiválon: sokak szerint a szakmailag izgalmas alkotások helyett idén kizárólag az (ál)szociális megközelítések érintették meg az ítészeket. Az Arany-pálmát a brit Ken Loach nyerte el a megszűnőben lévő európai szociális rendszernek kiszolgáltatott kisemberekről szóló, Én, Daniel Blake című filmjével.

„A világ, amelyben jelenleg élünk, veszélyes helyzetben van, mert a neoliberálisnak nevezett ötletek katasztrófához vezethetnek” – mondta a nyolcvanéves brit rendező a vasárnap esti gálán, miután átvette a díjat. „A neoliberális folyamatok milliókat taszítottak nyomorba Görögországtól Portugálig, miközben egy törpekisebbség szégyenletes módon gazdagodik. Ki kell mondani, hogy egy másfajta világ is lehetséges, sőt szükséges” – tette hozzá, miután a szélsőjobboldali megerősödésének veszélyére figyelmeztetett. Ken Loach filmjének főhőse, Daniel Blake egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatérjen dolgozni, ám a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára. A férfi kafkai útvesztőbe kerül a munkanélküli hivatal bürokráciájában, amiért nem tudja az internetet kezelni és képtelen elfogadható életrajzot írni. Emberség és megértés helyett a szabályok be nem tartása miatt folyamatosan pénzelvonással fenyegetik a hivatalban. Az elesett, de büszke férfi csak a fiatal fekete bőrű szomszédjánál és egy gyermekeit egyedülő nevelő anyánál talál szolidaritásra, aki szintén áldozata a rendszernek, amely ellen együtt veszik fel a harcot.

A George Miller ausztrál filmrendező vezette kilenctagú zsűri, amelynek egyik tagja Nemes Jeles László, a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője volt, a Nagydíjat a kanadai Xavier Dolan A Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjének ítélte oda. A 27 éves rendező az 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült hatodik filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar-díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux.

A legjobb rendezés díját megosztva vehette Christian Mungiu a román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szóló Érettségi című drámájáért és a francia Olivier Assayas Personal Shooper című angol nyelven forgatott thrillerért. Andrea Arnold brit filmrendezőnő kapta a zsűri díját az Egyesült Államokban játszódó American Honey című, marginalizálódott fiatalokról szóló road-movie-jáért, míg a legjobb forgatókönyv díját az Oscar-díjas iráni Aszgar Farhadi The Salesman című letisztult családi drámája érdemelte ki. A film főszerepét alakító Sahab Hosszeini kapta meg a legjobb férfialakítás díját. A The Salesman főhőse Emad, egy színész, akit a bosszúvágy vezérel, miután feleségét bántalmazták. A legjobb női alakítás díját Jaclyn Jose kapta Brillante Mendoza Fülöp-szigeteki rendező Ma'Rose című filmjének főszerepéért. A Manila egyik szegénynegyedében játszódó kétórás film egy kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott házaspárról szól, amelynek három kamaszkorú gyermeke különböző módon próbálja megszerezni a korrupt rendőrök által követelt összeget ahhoz, hogy a szülőket elengedjék.

Talán soha nem volt még annyira vitatott a zsűri döntése a cannes-i fesztiválon, mint idén. A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel, huhogással fogadták, majd az első Twitter-bejegyzések és cikkek is azonnal kritizálták a zsűri választását. Sokan úgy vélik, idén kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott az elismerésekből, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására. A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Toni Erdmann című német versenyfilmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek az Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével. (MTI, as)