Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik!

Kérem, továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbért havonta az Új Nő szakácskönyvét küldjük majd el, hogy a kedves locsogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját.Augusztusi együttműködéséért Benyovszky Ágnesnek Érsekújvárra és Bálint Magdolnának Nagykérre postáztuk a könyvet.Használják ki e-mail címünket is:

csaladivilag@ujszo.comSok szeretettel ajánlom közreadásra hároméves Kristóf nevű unokám mondásait.Alig múlt kétéves, amikor a pelenka elhagyása után édesanyja elmagyarázta, hogy van ott neki két mogyorója, amire nagyon kell vigyázni. Egy alkalommal, amikor nálunk aludt, fürdés közben azt vettem észre, hogy serényen húzkodja a fütyijét, majdnem letépi. Rémülten rákiáltok, mire ő:

– Tudod, anya mondta, van itt mogyoró. Kicsomagolom.Gyakran járunk termálfürdőbe, szépen megtanulta, hogy nem szabad a vízbe pisilni. Aztán a tengernél nyaraltak, s mikor vagy ötödször ki kellett vele jönni a vízből pisilni, édesanyja rábírta, pisiljen a vízbe, itt szabad. Igen ám, csakhogy a nyaralás véget ér, újra itthon, újra termál. A legváratlanabb pillanatban, ismerősök gyűrűjében széles mosollyal jelenti:

– Mama, pisilok!

– Jaj, Kristóf, nem szabad – kiáltok rá ijedten.

– Szabad. Anya mondta, hogy szabad – válaszolta határozottan.Anyját utánozva, tárcsázás nélkül beleszól a telefonba:

– Halló, Zoltán? Sajnos, elveszett a tudományunk.

Megszeppenve rohan be az udvarról:

– Megcsípett az apatyúk.Palacsintát eszünk, pontosabban ennénk, mert ő nem kéri. Ez a lekvár ugyanis nem „csurékony”, és ő csak „csöppentyűsen” szereti.

Gányovics Judit, Dunaszerda-helyRendszeres olvasója vagyok ennek a rovatnak is, jókat mulatok a gyerekek megjegyzésein. Nekem is van egy négyéves kislányom, ő is gyakran mond vicces dolgokat. A legutóbb, amikor cipőjét vette fel, azt kérdezte:

– Anyu, az ínyét is meg kell fognom, ha húzom a cipőt fel?

Kosinszkyné Mária, Királyrév

A két és fél éves Krisztián sajátosan értelmezte az esti mese zenéjét: „Kukori, Kotkoda, tojásból lesz vacsora.”

Reggel, mikor kimentünk játszani, még harmatos volt a fű, és vizes volt Krisztián labdája. Csalódottan mondta: „A Morzsi megnyalta a labdát.”

A kertben felemelte a vasvillát, és elcsodálkozott: „Mekkora gereblye!”

Kiesett az autója kereke, jött panaszkodni: „Az autónak eltörött a mellső lába.”

„Anyu, pisi lesz, hallatszik.”

Az udvaron nézegettük az újságot, a kutya odajött és megszagolta. A fiam rászólt: „Ilyet nem kapsz, Morzsi, te nem tudsz olvasni.”

Megkérdezték tőle:

– Krisztián, hol dolgozik az apuka?

– Munkában – felelte.

Krisztián tollal firkált egy papírra. Boldogan adta a nagymamának: „Mama, írtam neked sms-t.”

Szabó Katalin, Deáki