Az özvegyi nyugdíjról

Az Alkotmány 39. cikke szerint az állampolgároknak joguk van a megfelelő anyagi ellátáshoz idős kor, munkaképtelenség és családfenntartójuk elvesztése esetén. Ez az alapjog az ún. szociális alapjogok közé tartozik, és célja a szociális biztonság megteremtése, amelyet az állam az ún. társadalombiztosítási rendszeren keresztül hivatott biztosítani.

A társadalombiztosítási rendszer – amelyről a Tt. 461/2003 sz. a társadalombiztosításról szóló törvény (Tbt.) rendelkezik – szerves részei az ún. nyugdíjak, amelyekre a polgárok bizonyos kor elérésével (öregségi nyugdíj), esetleg fizikai állapot (rokkantsági nyugdíj) vagy családi élethelyzet (özvegyi, árvasági nyugdíj) kialakulásával szereznek jogosultságot. A nyugdíjakat az állam az ún. járulékokból fedezi, amelyeket a Szociális Biztosító gyűjt be, a bevételből pedig folyósítja a különböző nyugdíjakat. A Szociális Biztosítónak további jogköre a nyugdíjjogosultság, ill. a nyugdíjak összegének megállapítása – ez történt olvasónk ügyében is.

A Tbt. 75. §-a szerint az özvegyi nyugdíj alapvetően megszabott összege az elhunyt házastárs nyugdíjának a 60%-a – ahogy azt a Szociális Biztosító olvasónknál is megállapította. Ám olvasónk leveléből az is kiderül, hogy az özvegyi nyugdíj megítélésének idejében már ő maga is öregségi nyugdíjban részesült, tehát ma már kétfajta nyugdíjat kap az államtól (öregségit és özvegyit). Ennek pedig azért van jelentősége olvasónk szempontjából, mert a Tbt. 81/2. §-a szerint, ha valaki két különböző típusú nyugdíjra is jogosult, akkor csak azt a nyugdíjat kapja meg teljes összegben, amelyik összege a magasabb, az alacsonyabb összegűt pedig félösszegben. E szerint kapja tehát olvasónk is teljes összegben az öregségi nyugdíját, hiszen az a magasabb, félösszegben pedig az özvegyi nyugdíját, mivel annak a legmagasabb megszabható összege is alacsonyabb, mint az öregségi nyugdíja.

Olvasónk özvegyi nyugdíját tehát nem azért csökkentette a Szociális Biztosító a felére, mert az ő öregségi nyugdíja magasabb néhai férjéénél, hanem azért, mert az özvegyi nyugdíjjal együtt már kétféle nyugdíjat kap egyszerre, ezért a törvény értelmében csak az egyiket, mégpedig a magasabbat (az öregségit) kaphatja meg teljes összegben, a másikat (az özvegyit) pedig félösszegben. Ez pedig adott esetben sajnos azt jelenti, hogy a Szociális Biztosító jogszerűen jár el, ha jelenleg az özvegyi nyugdíjat csak félösszegben folyósítja olvasónknak.

Fontos tudni végül, hogy a házastárs halála után megítélt özvegyi nyugdíj csupán a haláltól számítódó 2 évig jár, ezért „ideiglenesnek” is nevezik. Az említett időszak után az özvegyi nyugdíjat újra kérvényezni kell, és fel kell mutatni a törvényi követelmények teljesítésének valamelyikét (pl. a kérvényező 2 gyermeket nevelt fel és elmúlt 52 éves, vagy 1 gyermeket nevelt fel és elmúlt 57 éves, vagy már nyugdíjas korban van stb.). Sikeres kérvény esetén pedig újra meghatározzák az özvegyi nyugdíj összegét is, amelyre ezért akkor is érdemes lesz majd odafigyelni, főleg, ha a kérvényező az özvegyi mellett már más (legtöbbször öregségi) nyugdíjra is jogosult.