Játék izzással, dermedéssel

A tűz oltáraA szerző felvételeA fenséges nyugalmukban pihenő alakzatok egy forrongó, pusztítást és teremtést nem megkülönböztető folyamatra utalnak. Kutak Adrienn egyszerre vállalja a világ terheinek nekiveselkedő ősanya és a rebbenve szálló érzékeny tündér szerepét. Az ipolysági képzőművész az utolsó két év alkotásaiból válogatott, s így két tucat műtárgy került a Menora Saag Centrum Artis, vagyis a Bartók Béla téri zsinagóga földszintjére. Az enyészet örökkévalósága látható a falakon, hiszen rozsdás pléhekből, korhadó fákból, rossz téglákból, felhólyagzott felületekből, kopott tárgyakból állnak össze Kutak létszólongató példázatai. A keramikus kemencéi az anyag mélyére vezető kapuk, kapui mindig a felületeket térképpé igazító kemencék, kertjei az anorganikus burjánzás élő telepei, ablakai sűrű lelkekre és áttetsző matériákra nyílnak, oltárai az elemek spiritualitását hirdetik.

Kutak Adriennek Ipolyságon már három köztéri műalkotása is látható, a Simonyi Galéria udvarán a kusza emberi kapcsolatokat absztrakt formákká képező plasztikája, a galériához közeli parkban a XX. század ipolysági meghurcoltjainak emlékműve áll, fémhuzalokból kirajzolódó összekulcsolt kezekkel közrefogott kőbálvány, tetején az egyrészt higgadtan figyelő, másrészt gyászában könnycseppet hullató isteni szemmel, valamint a Holokauszt-emlékmű a Honti Múzeum oldalfalán.

A zsinagógában látható művek gátlástalanul keverik a vaskosságot, a lírizálást, a konkrét formák diktátumát és az anyag időtlen formátlanságát, az allegorikusságot és az absztrakciót. Újdonság a keramikus életművében a női aktok, a testtorzók feltűnése. A 2005-ös Kecskeméti Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként próbálta ki először a testformálás kalandját. „Csupa olyan alkotó gyűlt akkor össze, aki figurális alakokkal foglalkozott, így én is megihletődtem. Az én aktjaim úgy születnek, hogy egy agyaglapot hátulról kezdek alakítani, tehát nem is látom, csak sejtem, milyen formák is bukkannak elő a másik oldalon” – árulta el alkotómódszeréről a képzőművész. Az örök elemek és a romlandó test megütközései alakulnak egy világegyetemmé, sűrülnek egy anyaggá. A kiállítás majd egyharmada áll aktokból.

A keramikus már hat éve foglalkozik a 400 éves japán raku technikával. A rakura jellemző, hogy több év tapasztalata után is csak sejteni lehet, milyen színekben pompázik majd a kész műalkotás. Hiszen a nyersen krómzöld, sárbarna anyag felülete a nagy hőfokon vérvörös, bordó színpompává változik, s az is befolyásolja az árnyalat végső alakulását, milyen anyagban hűl ki az alkotás. A raku a szakirodalom szerint az esetlegesség, az egyszerűség mágiája. Kutak Adrienn szerint ez is egy jó játék, hogy mindig van meglepetés, hogy csak kilencven százalékban lehet tudni, a többi mind maga a teremtő kiszámíthatatlanság. A falikerámiák másik fele ez év nyarán készült, és az egyetemes és magánmitológiák furcsa keverékét kínálja, nosztalgikus derengés és fortyogó vad erők, fátyolszerűség és darabosság váltakozik a kompozíciókon. A nagyplasztikák 2005-ben a kalinovói kerámia szimpóziumon készültek, lecsupaszított, stilizált sziklaalakzatok, természeti építmények lényegülnek át valódi és szimbolikus templomokká.

Ebben az évben a képzőművész már a harmadik szökőkút és belsőtér kialakítására kapott megbízást. Egy récsei szálloda és egy budaörsi vállalat után most egy szenci szállodába tervez iparművészeti objektumot Kutak Adrienn. Ezekben az alkotásokban a kerámiát üveggel kombinálja, és különböző saját technológiákkal alakítja ki a lenyűgöző szépségű, szinte megnevezhetetlen színekben pompázó felületeket. A tárlaton is el-elálmélkodhat a szemlélő az anyagfelszínek rafináltságán, a szépség szabálytalanságán, a gyűrődések, roncsolások, romlások költészetén.