Játék és véresen komoly vallomás

Ebben az évben a losonci Nógrádi Galéria kiállításai között talán a Szabó Gyula életművének egyik legérdekesebb szakaszát bemutató kiállítás volt a legfigyelemreméltóbb számomra. A művész születésének 95. és halálának 30. évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás az 1946 és 1949 közötti alkotói korszak igen bőséges, kísérletező képanyagát mutatta be.

Szabó Gyulát életében sem lehetett nagyon sehová besorolni. Égő és égető színvilágú, különleges formavilágú, rézlemezt a vászonra applikáló, azt a festmény szerves részévé varázsló, saját útját járó művész volt mindig. Fametszetei, grafikái, akvarelljei ezrével születtek mindig termékeny keze alatt. Hagyatéka máig is csak részben ismert, ennek oka elsősorban az a hatalmas menynyiségű mű, amelyet alkotott. A művészről a közelmúltban megjelent egy breviárium, elkészült egy portréfilm, hét nagy kiállításon mutatták már be műveit nagyközönségnek, mégis az az érzése a szemlélődő kiállítás-látogatónak, hogy minél több Szabó Gyula-képet lát, annál kevesebbet sejt a művészről. Szárnyaló fantáziája, kísérletező kedve határtalan, szinte megismerhetetlenül bonyolult világából néhány szeletkét tár fel csupán a festményeken. Verseiben, írásaiban ugyanilyen különleges. Amit alaptézisként mégis egyértelműen el lehet róla mondani, az az, hogy művészete a végtelenségig humanista, békét kereső és békét hirdető. Arkangyali dühe szinte plasztikussá teszi az ezen a kiállításon is látható műveket. Életművének ebben az igen érdekes szakaszában, a II. világháború utáni években szinte kézzelfogható, szinte kisikolt a képekből a végtelen szeretet és békeéhség, a borzalmak felejteni nem tudásának, az embertelenség kínzásainak vágó és hasító árnyai. Kozmikus tájak, sejtelmes formák váltakoznak a nyers vászonra a türelmetlenség gyorsaságával szinte feldobált színekkel, amelyeket aztán a festői tehetség és a mesteri kéz türelme simogat bele kompozíciókba, látványba, filozófiai mondanivalóba, kiáltásba és hallgatásba. Szabó művészetének ebben a szakaszában a kubizmust, az expresszionizmust, a nonfiguratív festészetet, a misztikus stílust, a legnemesebb hagyományokat képviselő realizmust és szürrealizmust keveri úgy, hogy minden képe kész és befejezett mű, tökéletes kompozíció lenyűgöző hatásokkal. Nem szokványos festői munkásság a szabói életmű e szakasza. Egyszerre játék és véresen komoly vallomás időn és téren át egy korszakról, egy a humanizmusban élete utolsó pillanatáig hívő mester ecsetje által megfestve. Sokáig emlékezetesek maradnak ennek a kiállításnak a képei. Jó minőségű, szlovák és magyar nyelvű katalógus is öregbíti a figyelemreméltó összeállítás jó hírét, amelyet Szabó Haltenberger Kinga neve fémjelez. Ki is lehetne jobb ismerője ennek az életműnek, amely szerintem már régen megérdemelne egy legalább száz képből álló állandó kiállítást. De ehhez a Nógrádi Galéria tere kevés, így továbbra is csak részleteiben ismerkedhetünk a jeles szlovákiai magyar művész életművével.