„Három rossz van: a tenger és a tűz s a nő”

A terjedelmes, ezúttal is igényesen szerkesztett, ízlésesen kivitelezett őszi Kalligram-számnak nyugodtan adhatnánk olyan alcímet, hogy „Cicerótól Fulviáig” (Fulvia – kortárs magyar költőnő, fotómodell, manöken).

A Cicero korát és életpályáját taglaló, kisebb folyóiratnyi terjedelmű összeállítást Havas László klasszika-filológus, műfordító írása vezeti be. A Kr. e. 106 és 43 között élt híres római szónokot „az európai uniós és nemzeti polgár” eszmény gondolati előfutáraként, valamint a római világ anyagi és szellemi javainak „humanista” feltérképezőjeként és összegezőjeként emeli ki a bevezető szerzője. A jelenkornak megfelelően utal arra, hogy a közelmúltban egy magyar kiadó „Hogyan nyerjük meg a választásokat?” címmel közreadott egy Q. Tullius Cicerónak tulajdonított írást „A hivatalra pályázók kézikönyve” címmel. Annak, aki a mitologikus bonyodalmakkal és borzalmakkal átszőtt, magunk mögött hagyott század történéseit szeretné jobban megérteni, Adam Michniknek, a lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének a XX. század Ariadnéjáról, Hannah Arendtról írt esszéjét ajánlhatjuk figyelmébe. Hannah Arendt német emigráns, euroatlanti kozmopolita és amerikai volt egyszerre, aki vállalta zsidóságát – írja róla Michnik. Olyan gondolkodó, aki a végén arra a meggyőződésre jutott, hogy „a globalizáció világában csak úgy lehet hitelesen és megfelelően részt venni, ha tisztában vagyunk gyökereinkkel és kulturális sajátosságainkkal. Hannah Arendt bebizonyította, hogy ez lehetséges.”

A gondolati részben intellektuális csemege Jász Attila tatabányai költő esszéfüzére, melyet A lét elviselhetetlen nehézsége címmel tesz közzé azokról a dilemmákról, melyekkel Márai utolsó naplójában találta magát szemben. Felidézi, hogy az író 1989-ben már csak egyetlen sort írt a naplójába, amit a szerkesztők Márai kézírásával közzé is tesznek. Ez nem utal egyértelműen öngyilkosságra, de nem is leplezi szándékát. „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.”

Az esszé után Pénzes Tímea Nádori Lídiával készített interjúja olvasható. Nádori most annak a Terézia Morának Alle Tage (Nap mint nap) című kötetét fordította le magyarra, mellyel a prózaíró a lipcsei könyvvásár 2004-es szépirodalmi díját nyerte meg és a tavalyi év sikere lett Németországban.

Foglalkozik még a folyóirat az olasz népi nyelv és nemzeti irodalom alakulásával Vittorio Alfieri életműve kapcsán, melyet Madarász Imre dolgozott fel, és Puskás István írt róla kritikát; Robert Musil naplóinak válogatott kiadásával, mely a Kalligram Kiadónál jelent meg.

Ami a folyóirat friss versanyagát illeti, most Vida Gergely Játszanék kezével című verse került az első oldalakra, előtérben a szerző fényképével. A Fragonard közismert képére írt vershez, Látszanék kezével címmel, Hizsnyai Zoltán, az idősebb pályatárs írt rokokó hangulatú, játékos szabadversszerűen megkomponált széljegyzetet. Abbas Kiarostami kortárs iráni filmrendező, fotóművész és költő rövidverseinek hangulatai szinte teljesen a japán haikuk világát idézik, épp hogy csak formailag különböznek tőlük. ĺnyenceknek való a New York-ban élő elektronikus multimédia – sámán – költő, Ira Cohen 3 verse, aki, mint azt a bevezetőből megtudjuk, „olyan, mint Allen Ginsberg Gólyalábon” (Jack Michelin).

Nemes Z. Márió és Mizser Attila négy-négy verse, valamint Pollágh Péter két opusa az „aktuális” nemzedék költészetéből ad ízelítőt, míg Polgár Anikó költő-műfordító négy, jó évezreddel ezelőtt élt bizánci görög költő alkotásaiból magyarított. ĺzelítőül így hangzik Ióannész Küriotész-Geometrész A nő című verse:

„Három rossz van: a tenger és a tűz s a nő.

De nincs rosszabb a rossz nőnél, azt gondolom,

S a szép nőnél az életben nincs semmi szebb.”

S aki végül világirodalmi szintű, korszerű írástechnikával készült, szellemes regényrészleteket, netán novellákat szeretne olvasni a Kalligramban, az Nagy Koppány Zsolt, Szalay Zoltán, Dorota Maslowska, Thomas Bernhard, Pavel Vilikovský és Irena Deusková írásai közül válogathat. (-tesi-)