Harmonia caelestis szlovákul is

„Ha a fordító kéri, minden segítséget megadok”Somogyi Tibor felvételeA kortárs magyar irodalom meghatározó alakjának szlovákul egyelőre egyetlen munkája sem olvasható. A helyzet azonban hamarosan változik. A Kalligram Kiadó ugyanis ebben az esztendőben szeretné megjelentetni a Harmonia caelestis szlovák fordítását. Esterházy Péterrel egyebek mellett erről beszélgettünk.

Hogyan fogadta a hírt, hogy regénye a közeljövőben szlovák nyelven is megjelenik?

Nagyon örülök neki, mert az mindig fontos, hogy a szomszédban is ismerjék az embert. És azt gondolom, hogy a Harmonia caelestis olyan regény, amelyből Magyarországról is megtudunk valamit, nem csak személyekről.

Megfordult-e a fejében a készülő fordítás kapcsán olyasmi, hogy az Esterházy név a leendő szlovák olvasókban milyen aszszociációkat vált ki? Abban az értelemben például, hogy bár ez ideig egyetlen könyve sem olvasható szlovákul, a nagy múltú név révén ismerős ismeretlenként fogadják.

Mindegyik országban, beleértve Magyarországot is, más környezetbe kerül a könyv. Van, ahol jelent valamit az Esterházy név, van, ahol nem jelent semmit. Mondjuk, Franciaországban a Dreyfuss-pör kapcsán jelent valamit. De Spanyolországban már nem jelent semmit. Csak azt tudják, hogy az Esterházy egy arisztokrata család, és ezt a tudásukat viszontlátják vagy kiegészítve látják a regényben. Magyarországon mást jelent, Szlovákiában is mást jelent, Ausztriában megint mást, Németországban megint mást. Ott a névhez, illetve nemcsak a névhez, hanem a regény tárgyához – mert bizonyos értelemben a név is tárgya a regénynek – különb-különb viszonyok vannak. Azt látni vélem, hogy ez a viszony Szlovákiában erős, de hogy milyen típusú, azt nem tudom. Az írót ugye az érdekli, hogy ez segíti vagy nehezíti-e a könyve sorsát. Ezt viszont nem tudom. Lehet, hogy jobb volna, ha más regényeket írnék, de hát ilyen regényeket írok.

Az irodalmárok többsége egyetért abban, hogy a fordítás lehetetlen vállalkozás. Bravúros nyelvjátékaival bizonyára ön is nemegyszer lehetetlennek tűnő feladat elé állítja fordítóit. Milyen a viszonya a művei fordításaihoz?

Én a magyaron kívül használhatóan csak németül tudok. Tehát a német fordításokról vannak elképzeléseim, hogy milyenek. A további húsz nyelvről nincs információm. Minél kevésbé ismerem őket, annál jobban szeretem a fordításokat, tehát a legjobban a török és az izlandi fordítást szerettem, de a szlovák is jó helyen van. Ha a fordító kéri, minden segítséget megadok, mindenre válaszolok, megadom az idézeteket. Vagyis ha bármilyen probléma felmerül, akkor igyekszem segíteni, aztán pedig csak bízom a jó sorsban.

Van olyan mű, amely fordítás szempontjából a kedvencei közé tartozik? Ki az, aki igazán eltalálja az ön hullámhosszát?

Ez nyelvenként és könyvenként változik. Azt például tudom, de azt is csak az úgynevezett recepciókból, hogy a Harmonia caelestis német fordítása nagyon jó lett. Mégpedig azért, mert ott a könyv úgy működött, mintha otthon volna. Tehát azzal a cinkossággal, amit az ember csak otthon kap meg. Amúgy nincs sok információm a könyveim sorsáról. Időnként kapok egy stósz kivágott kritikát, amit többnyire nem is értek. Próbálom kitalálni a szavakból hogy dicsérőek vagy nem, s ha azt látom benne, hogy „genial”, akkor úgy gondolom, hogy ez egy jó fordítás. Pedig már történt olyan, hogy ez a szó szerepelt a címben, azzal, hogy első látásra zseniális, de olvashatatlan.

A szlovák fordítás milyenségéről kitől kaphat majd információt?

Kétféle információm lehet. Ha készen lesz a fordítás, akkor egyrészt annak alapján, amit a kiadóban mondanak, azaz, hogy ők hogy vannak megelégedve, másrészt aszerint, milyen lesz a könyv sorsa. Amit én eddig látok, az az, hogy Deák Renáta, aki a Harmonia caelestist fordítja szlovákra, nagyon intelligens fordító. Én nem tudom megállapítani a nyelvi megoldásait, de tudom a kérdéseit meg a komolyságát, és látom a munkája szeriozitását. Ennél többet én nem láthatok. Minden más aztán valódi remény.