Ha működésbe lép a hely szelleme

A Prímási palota tükörtermében ugyanis elsősorban komolyzenei hangversenyek szoktak zajlani. Egyszerűen olyan a miliő, nem popsztároknak való. Bár most meg a popsztár szóba köthetnek bele sokan, mert ez az amerikai dalszerző-előadó inkább az alternatív szcéna sztárja, színes hajú hipszterlányok és szakállas hipszterfiúk kedvence. De ha bármikor búslakodni akarnak, keressenek rá a dalaira. Úgy fogalmaz meg és önt zenébe mélyről fakadó érzéseket, hogy az egyszerre lesz személyes és univerzális. A különböző zenekarok után szólóban lett igazi indie-ikon, eddig hét szólólemezt adott ki. 

Kíváncsian vártam, hányan leszünk, és nagy örömömre telt ház volt. Emma a legutóbbi, Engine of Hell című lemezét turnéztatta, ami abból állt, hogy elejétől a végéig előadta, hol gitárral a kezében, hol a zongoránál ülve. Vagyis aki ismerte az anyagot (a teremben ülők zöme), az nem számíthatott hatalmas meglepetésre. Mégis valami teljesen újat kaptunk, főleg a hely szelleme miatt.

A nézők a már említett komolyzenei miliő miatt pisszenés nélkül ültek, a terem pedig a koncert során fokozatosan megtelt szomorúsággal, amit a tükrök mintha megsokszoroztak volna. Aztán ezek a végletekig lecsupaszított, különösen kitárulkozó dalok a díszes környezetben kaptak egy kis monumentalitást, valamint egy kis vigaszt is – mint mikor egy szipogó gyerek kezébe nyomunk egy fagyit.

Emiatt a kontraszt miatt volt emek választás a szervezők részéről az a terem.  Máskor is szívesen búslakodnék ott. Még a meglehetősen szűkszavú Emma is megjegyezte a végén, hogy nem mindennapi élmény volt egy ilyen helyen  fellépnie.