Folk-rock kreativitás felsőfokon

Ez az amerikai hölgy előkelő helyet foglal el a stílusalkotó alternatív dalszerző-előadók sorában. Sokáig a gitár volt a fő hangszere, aztán átnyergelt a zongorára, jelenleg pedig mindkét hangszert azonos lelkesedéssel bűvöli, attól függően, hogy milyen kíséretet kívánnak meg atmoszférikus, lebegős, álomszép, minimalista, enyhén ambientes, titokzatos, illetve néha egészen szokványosan folkos dalai. Nem érdeklik őt a világtrendek, enélkül is masszív rajongótábora van világszerte.

A Nu Sound of elnevezésű projekt keretén belül látogat el Pozsonyba. Ezek az eltökélt szervezők hozták el nekünk idén Sun Kil Moon vagy a The Soft Moon zenekart, olyan produkciókat, amelyekkel semmilyen rádióban nem találkozhatnak a hallgatók, de higgyék el, ők viszik előre a popzenét.

Emma Ruth Rundle szombaton, július 29-én ereszti ki éteri hangját a pozsonyi Prímási palota tükörtermében – eléggé puccos helyen, de mit lehet tenni, ha jelenleg nincs ennél jobb opció a fővárosban. Tudom, hogy Pozsony sokaknak elérhetetlen távolságban van, nekik mondom, hogy előző nap Budapesten, a Zene Házában is meghallgathatják korunk egyik legkreatívabb dalszerző-énekesnőjét.

És hogy tetézzük az élvezeteket: az „előzenekar” egy experimentális gitáros, William Fowler Collins lesz, aki olyannyira produktív, hogy tizenöt év alatt csaknem ugyanennyi albumot letett az asztalra, és mindegyik elgondolkodtató, felkavaró, előremutató. Zenéje számos műfajon – többek között a modern klasszikus, a drone, a dark ambient, a minimalizmus és a szabad improvizáció – átível és túlmutat.

Akik pedig egyik helyszínre sem tudnak eljutni, azok a YouTube-on keresgéljenek e két újonnan megismert nevet bepötyögtetve, mert ahogy Emma is szóvá teszi egyik újabb dalában, de anno már a Rolling Stones is figyelmeztetett rá: nem mindig kapjuk meg azt, amire vágyunk.