Gyilkosok és (majdnem) szeretők

Lajkó Félix és Tóth Orsi a DeltábanErdély Mátyás felvételeKettőjük közül az egyik: Ragályi Elemér, aki első rendezésével, a 2004-ben készült Csudafilmmel túl nagy meglepetést nem tudott szerezni, friss alkotása, a Nincs kegyelem azonban tiszta, becsületes mestermunka. Ráadásul megtörtént esetet dolgoz fel. Suha Dénes, a rokonszenves cigány fiatalember alkalmi munkát végez egy idős, falubeli öregnél, akit meggyilkolnak. Suha Dénest tanúként idézik a rendőrségre, hirtelen mégis vádlott lesz belőle. Mivel bizonyítékai nem meggyőzőek, sittre kerül, vagy ahogy ő mondja: rácsos akadémiára. Éveket tölt a börtönben, teljesen ártatlanul. „Álmaimban megjelenik az angyal is, az ördög is – mondja. – Mindkettő én vagyok.” A gyilkosságot azonban nem ő követte el. Fellebbezés, perújítás kizárva, s mivel ügyvédre sincs pénze, marad ott, ahol van. Jobb sorsra akkor sem számíthat, amikor végül kiengedik, s visszakerül falujába. Mindenki gyilkosnak nézi, elvégre ült, így még csak alkalmi munkát sem kap. Kölcsönökből él, amelyeket visszaadni nem tud, hiszen minden próbálkozása kudarccal jár. Ebben a helyzetben nincs sok választási lehetőség. Suha Dénes önkezével vet véget életének. Ragályi Elemér dokumentumfilmet is készített a tragikus sorsú fiatalemberről, játékfilmjében a főszerepet Nagypál Gáborra bízta, aki minden jelenetében hiteles. De nagy erejű alakítást nyújtanak a többiek is: a rendőrnyomozóként utolsó szerepét játszó Bertók Lajos, társaként Eperjes Károly, a cellabeliek: Csuja Imre és Gazsó György, bírónőként Csoma Judit, tanúként Soós Edit és Monori Lili, a cigányasszony szerepében pedig Lázár Kati.

Dettre Gábor nevét azok jegyezték meg, akik látták 1993-as opusát, A színésznő és a halál című dokumentum-, valamint a 2001-ben bemutatott Felhő a Gangesz felett című játékfilmjét. Friss alkotása, a Tabló egy brutális gyilkosság köré szőtt társadalmi korkép. A gyilkosság kivizsgálását egy roma zsarura bízzák, aki már gyerekként elszakadt környezetétől, és neveltetésének köszönhetően erős rálátással ítéli meg a „többség” és a „ki?sebb?ség”, vagy ha úgy tetszik: a másság kérdését. A bűntény felgöngyölítése egyszerre izgalmassá és szórakoztatóvá teszi a történetet, a korkép helyenként groteszk, máskor egyenesen kiábrándító. A forgatókönyv Kertész Ákos regénye, A gyűlölet ára alapján készült Dettre Gábor és az író együttmű?ködé?sével. Rég nem hallottam magyar filmben ilyen szellemes, ilyen erős, ennyire pergő dialógokat. Kerek két óra alatt egyszer sem lazul a történet, nincsenek pontjai, ahol ellaposodna vagy felhígulna, így a jelenetek is úgy folynak egymásba, hogy a néző egyetlen pillanatra sem ereszti el a cselekmény fonalát. A roma zsarut nem kevés ke?serűséggel, kiábrándultsággal kiválóan megformáló Mucsi Zoltán mellett a magyar színésztársadalom krémje brillírozik. Csuja Imre és Tordy Géza nyomozóként, Györgyi Anna angol feleségként, Szirtes Ági fehér szőrmés cafkaként, Lázár Kati loncsos cigányasszonyként, Molnár Piroska és Pásztor Erzsi „mindentudó” szomszédként adja tudása legjavát. Nagyot markol Dettre Gábor, ujjai közt mégse folyik szét az anyag, Tablója az idei szemle egyik nagy díjesélyese.

Fauer Anna első filmje, a Lányok is egy megdöbbentő bűncselek?ményre épül: jó pár évvel ezelőtt két tizenéves fruska előre kitervelt módszerrel megölt egy taxisofőrt. Ezek a lányok nem bukott angyalok – kegyetlen fenevadak. Egy olyan nemzedék képviselői, melynek már nincsenek konstans értékei. Nekik csak a könnyű pénzszerzés, a szórakozás a fontos, ők már nem ismernek szemérmet, tisztességet, tiszta érzelmeket. Fiatal koruk ellenére erkölcsi fertőben fetrengenek. Velük ellentétben a kispolgári lét határán járó taxisofőrök kisstílű bűnözők. Közülük szemelnek ki egyet a csajok, az ő kocsiját akarják megszerezni naivan eltervelt svájci kalandjukhoz. Szexuális praktikáikkal mellékútra csábítják a férfit, ahol előbb mint a darazsak, aztán mint a hiénák végeznek vele. Két francia színésznő, Fulvia Collonques és Helene Francois játsszák a romlott lelkű lányokat, Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél és Rába Roland a három taxisofőr, Polgár Tamás az egyik szexuális préda – nem rajtuk múlik, hogy a film nem tud igazán meggyőzően szólni. Krzysz?tof Kieszlowski legendás opusa, a Rövidfilm a gyilkolásról ugyancsak ezt a témát dolgozza fel, de a két lány helyett egy huszonéves fiatalember követi el a brutális gyilkosságot. Kieszlowski azonban mesteri lélekrajzot ad a történethez, Fauer Anna filmjének pedig épp ez a legnagyobb hiányossága. Itt skiccek vannak csupán finoman árnyalt portrék helyett. Hiányoznak a feszültségteremtés eszközei, nincsenek lelki mozgatórugók, láthatatlanok a bűnbeesés indítóokai, így a döbbenet helyett inkább elképedéssel fogadja a néző a filmet: vajon kihez akar szólni a rendező? Azokhoz, akiknek ez megemészthetetlen, vagy inkább azokhoz, akik ezt élvezettel nézik? Félő ugyanis, hogy az amúgy is sok durvaságon és kegyetlenségen edzett tizenévesek számára ez nem több, mint egy „véres ka?land”, amely az ő lelkükön ma már nem tud mély nyomot hagyni.

Egyszer már elkezdte, Bertók Lajos tragikus halála miatt azonban befejezetlenül hagyta Delta című filmjét Mundruczó Kornél. Ez a Delta már nem az a Delta. A friss mű (az izzó tehetségű Bertók Lajos emléke előtt tisztelegve) teljes egészében újraforgatott film, főszerepében a vajdasági Paganinivel, Lajkó Félixszel, aki most színészként is maradandót hozott létre. „A természet embere. Az ember természete. Szél és víz harca. A természet ereje. Az erő természete” – foglalja öt mondatba a Deltát Mundruczó Kornél. Szép és rémisztő a történet. Külföldön töltött hosszú évei után hazajön az anya (Monori Lili) immár felnőtt fia (Lajkó Félix). Igazából csak a húga (Tóth Orsi) örül neki, ki is költözik hozzá a Duna Delta sűrűjébe, előbb egy vízparti viskóba, megölt apja egykori fészkébe, aztán ketten, önerőből házat építenek a vízen. Deszkákból, cölöpökön, vad szelek szorító ölelésében. Befogadja-e a környezet a messziről jött idegent, hogyan tekint rá anyja szeretője (Gáspár Sándor), milyen kapcsolatba kerül a férfi elől menekülő tizenéves lány? Családi dráma egy vízzel körbevett, feszültséggel teli, már-már fojtogató világban, ahol a táj együtt él, együtt lüktet az emberrel, ahol a természet ereje feszít szét sorsokat, veszedelmes viszonyokat. Megrendítő történet, fájdalmas történet, gyilkos történet Mundruczó Kornél filmje. Az idei szemle minden kétséget kizáróan legerősebb, legeredetibb és legtehetségesebb alkotása. Versenyen kívül is csak egy párja lehet: Tarr Béla filmje, A londoni férfi.