Forman vére nem válhatott vízzé

David Ondříček ostravai bányásztragédiájával, a Dukla 61-gyel indult a pályán. Tizenéves lányként a szerelmét veszítette el a történet során. Összeomlott a bánya kapujában, amikor közölték vele a lesújtó hírt. Ezt követte a Ballada a pilótáról, amelyben a saját nagymamáját formálta meg, majd a normalizációs éveket megidéző Megszállás, amelyben egy orosz katonatiszt „hálójából” kerül ki sértetlenül. A közelmúltban két filmben is látható volt a moziban. Egy becsületes kisvárosi közjegyző megbízható asszisztense a Szó című cseh–szlovák koprodukcióban, ágyba csalogatott bárpultos A szerelem határaiban. Árnyalt alakításaira Milos Forman is büszke lenne, ha élne.
 
Remek szimattal választ szerepeket. Eddig ugyanis csupa értékes alkotásban vett részt. Kinek a véleményét kéri ki otthon, mielőtt igent mondana egy felkérésre?

Sem a szüleimet, sem a nővéreimet nem terhelem a dolgaimmal. Egyedül döntök, a magam elvei szerint, és a megérzéseim alapján. Sok múlik a rendezőn, az operatőrön, a színészkollégákon. Ez az első, ami érdekel. Hogy kikkel fogok dolgozni. Aztán a forgatókönyv! Az is lényeges. A történet. Hogy mit adhatok vele, mennyit mutathatok meg az érzelmeimből. A végső döntést mindig egyedül hozom meg. Apámtól megkérdezem, ismeri-e a rendezőt. Ha igen, természetesen meghallgatom a véleményét. Anyám forgatókönyveket ír. Neki csak pár mondattal szoktam vázolni a sztorit, hogy nagyjából tudja, miről szól a film. A nővéreimmel inkább magánjellegű dolgokról beszélek. Összetartó testvérek vagyunk. Ilyen az egész családunk. Ezek a filmek azonban nem csupán az én választásaim. Valahogy úgy érzem, ők találtak meg engem.
 
Öt filmje közül három a szocializmus sötét éveiben játszódik.

Lehet, hogy az arcom, a külsőm is számít a szereposztásnál. Beleillek abba a korba. Mivel 1999-ben születtem, nekem már nem kell szidnom a régi rendszert. Én már egészen más morális-társadalmi kérdésekre keresem a választ. Apai nagyapám, Milos Forman, de anyai nagyapám, Jiří Stránský is, aki neves író volt, humorral, felülnézetből beszéltek nekem arról a rendszerről, amely mindkettőjük életébe beleszólt. Minden lényegeset elmondtak róla. Nincs szükségem több magyarázatra.
 
A Szó titkárnőjére ki készítette fel? Kitől tanult meg például gépírni?

Nagyapám régi írógépén már gyerekként is vertem a billentyűket. A forgatás előtt anyámmal gyakoroltam egy kicsit. A forgatókönyv mellé Beata Parkanová, a film rendezője írógépet is küldött, hogy a nyári szünidőben megtanuljam használni.
 
A figura jelleme mennyire volt lekottázva a forgatókönyvben?

Beata azt akarta, hogy Miluška kedves legyen. Hogy még a közjegyző felesége is szeresse. Pedig az életben, ha a férjnek fiatal asszisztensnője van, a feleség nem igazán lelkesedik érte. Mi meg akartuk mutatni, hogy ez nem mindig van így. Hogy főnök és női beosztottja között létezik őszinte, emberbaráti szeretet is. A film végén, a búcsúzás során, amikor a családnak vidékre kell költöznie, ez kellő hangsúlyt kap.
 
Magánemberként hogyan éli meg az elválásokat?

Nehéz szívvel. Forman nagyapámmal Amerikában, ha tudtuk is, hogy nemsokára találkozunk, mindig hosszasan ölelkeztünk. Mivel az itthoni, szűkebb családunkban mindenki máshol lakik, gyakran búcsúzkodunk. Ha el is köszöntünk már egymástól, akkor is nehezen engedjük el a másikat.
 
Apai nagyapjával mennyire volt szoros a kapcsolata?

Biciklitúrákra jártunk, ott ültem mellette a közös vacsorákon, szerettem az esti beszélgetéseinket. Imádom a filmjeit. A Fekete Pétert, a Tűz van, babám!-at, a Száll a kakukk...-ot, az Ember a Holdont. Madridban is sokat voltunk együtt, amikor a Goya szellemei forgatására készült. Javier Bardem és Penélope Cruz is velünk voltak. Igazán rokonszenvesen viselkedtek. Milossal együtt mentek a Pradóba, Goya festményeit tanulmányozni.

Utolsó találkozásukról milyen képeket őriz?

Sejtettük, hogy végleg elbúcsúztunk tőle. Ez már pár hónappal a halála előtt, 2018 legelején volt. Április közepén meghalt. Korán reggel indultunk a repülőtérre, ő még aludt. Félálomban búcsúzott tőlünk. Fogta a kezünket, és többször is elismételte, hogy mennyire szeret, és visszavár bennünket. Akkor már nem érezte jól magát. Nem sokkal később Martina, a felesége jelezte, hogy hirtelen leromlott az állapota. Apám és Matěj, az ikertestvére azonnal kiutaztak. Mi, többiek később követtük őket. Addigra meghalt.

És a másik nagypapa? Az író?

Neki is többször leromlott az állapota. Tudtuk, hogy nagy a baj. Küzdött az életben maradásért. Bejártunk hozzá a kórházba. Anyám egyfolytában nála volt. Rám még vizsgák vártak akkor. Nehéz időszak volt ez mindannyiunk számára. Sem az iskolában, sem a nagyapám mellett nem voltam jelen teljes valómmal. De mielőtt végleg elment volna, a kórházi ágyánál el tudtunk búcsúzni tőle. Ő már nem nagyon  beszélt, de felfogta, amit mondtunk neki, sőt néha még válaszolt is.
 
Két nővére közül az egyik, Josefína bölcsész szakon végzett, de már színházban dolgozik. Dramaturg lett, és már rendez. Emílie kiváló szervezési képességgel van megáldva, ezért lett producer. Mind a hárman szakmabeliek. Édesapja és a nagybátyja ikertestvérek, Milos Forman amerikai fiai, Andrew és James szintén azok. A három Forman lányt foglalkoztatja a gondolat, hogy valamelyikük esetleg ikreket fog szülni?

Kíváncsian várjuk, melyikünk lesz az. Fel vagyunk készülve mindenre. Gyakran szóba jön köztünk, hogy mi lesz, ha továbbvisszük ezt a vonalat. Nem nyugtalankodunk emiatt. Nekem már volt is egy olyan időszakom, amikor kimondottan vágytam, hogy majd ikreim legyenek. Apám és a nagybátyám minden problémára ketten voltak. Szerencsés helyzet. Mi, mint három nővér, ha nem is vagyunk ikrek, korban közel állunk egymáshoz. Josefína harminc-, Emílie huszonhét, én huszonhárom éves vagyok. Jól megértjük egymást. Néha az az érzésünk, hogy hármas ikrek vagyunk. Én gyerekkorom óta apám nyomdokaiban akartam haladni, a vándorszínészek, a cirkuszművészek világa vonzott. Olyan emberek társaságát keresem most is, akikkel értékes produkciót tudunk létrehozni. Például egy színházi előadást.
 
Édesapjáék Forman Brothers néven járták be cirkuszi sátorban született előadásaikkal Európát. Lehet, hogy pár év múlva Forman Sisters néven a nővéreivel lép majd porondra?

Mindegyikünk fejében ott motoszkál ez a gondolat. Márpedig ha mi egyszer elhatározunk valamit, azt meg is valósítjuk. Engem egyébként a tánc és a stand-up comedy is érdekel. Ez utóbbival egyre inkább kokettálok. Főleg amióta Martina,  Milos nagyapám felesége is erre adta a fejét. Izgalmas lehet a saját történeteiddel szórakoztatni a közönséget.
 
Mit gondol, hasonlít valamiben Forman nagyapjára?

Egyvalamiben biztosan. Szeretek nagyokat hallgatni. Ő is ilyen volt. Órákon át meg sem szólalt. Szivarfüstbe burkolózva, gondolkozva nézte a jégkorongmérkőzést a tévében. Olyankor én sem szólaltam meg. De ha beszélgettünk, minden kérdésre tömören válaszolt. Ha például arról faggattam, milyen volt Jack Nicholson a Száll a kakukk fészkére színészválogatásán, azt felelte: „Egy ilyen kaliberű színészt már nem lehet castingra hívni. Jeleztem, hogy őt akarom McMurphy szerepére, és megkaptam.” És Jim Carrey-t mi alapján választottad ki az Ember a Holdon főszerepére? – kérdeztem. „Egyszerűen rá volt szükségem” – mondta.
 
Örül, hogy véget értek a diákévei?

Nem siettettem az időt. Mivel az elmúlt pár évben sokat dolgoztam, és nem volt időm rendesen felkészülni az államvizsgára, odébb toltam egy kicsit. De a múlt esztendőben nagy örömömre így is sikerült befejeznem a főiskolát.
 
Van még beteljesületlen álma, amióta színházban is játszik?

Külföldi filmekben szeretnék szerepelni. Hosszú távon ez a célom. Semmit nem sürgetek az életben. Mindennek megvan a maga ideje.
 
S a bábok? Elvégre bábtanszakon végzett.

Éppen nemrég csináltunk egy ilyen filmet. Ezzel fejeztem be az iskolát.
 
Árulja el, az a kis fekete pötty az ajkán saját találmány?

Szeplő. A születésem óta ott van.
 
Örökség?

Nem fizettem érte.

A szerző a Vasárnap munkatársa