Egy világjáró kultúrdiplomata Pozsonyban

Pomogáts Béla Magyarok között a nagyvilágban című könyvét dedikálja a találkozónSomogyi Tibor felvételeA magyarság az elmúlt évszázadokban olyan helyzetben volt, hogy alkotóink nem vonulhattak önkényesen a művészet elefántcsonttornyába, kénytelenek voltak a társadalmi helyzet kérdéseivel is foglalkozni. A társadalmi helyzet és az emberi környezet ismerete nélkül ugyanis nem lehet hiteles munkát írni.

Csanaky Eleonóra köszöntőjében méltatta a neves irodalomtörténészt és kultúrdiplomatát. „Az olvasáshoz szokott emberek tudják, milyen remekbe szabott, nagyszerű alkotásokkal gazdagították a magyar írók, költők az emberiség szellemi kincsestárát. Ám a legtöbben csak néhány alkotást ismernek a sok közül, s az irodalomtörténészek összegző munkája híján bizony nem is sejtenék, hogy az általuk ismert művek milyen óriási egésznek a részei. A magyar irodalom nagy adománya, hogy az elmúlt évszázadokban és napjainkban is, a legjobb tollú, szépírói vénával megáldott személyek vállalkoztak a hangyamunkát, ugyanakkor széles látókört és tudást igénylő irodalomtörténészi és irodalomkritikusi tevékenységre. Gondoljunk csak Szerb Antalra, Babits Mihályra, Nemeskürty Istvánra vagy Pomogáts Bélára.”

Pomogáts Béla kétségkívül a kortárs magyar irodalom legkiválóbb ismerője, aki már a bársonyos forradalom előtt is egységes magyar irodalomban gondolkodott. Az 1982-ben megjelent Az új magyar irodalom 1945–1981 című művében már akkor külön fejezetet szentelt az anyaországon kívül rekedt – csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai, Kárpát-ukrajnai és nyugati – irodalomnak. A rendszerváltozást követően sorra jelentek meg a határon túli irodalmat bemutató és értékelő művei.

Pomogáts Béla munkái azért is kiemelkedőek, mert érződik rajtuk, hogy információit sosem harmadkézből szerzi. Magyarok között a nagyvilágban című most megjelent könyvében a Széchenyi-díjas szerző húsz év utazásairól, a világban szétszóródott és a Kárpát-medencében élő magyar közösségek körében szerzett élményeiről számol be. „Nem számoltam össze a megtett kilométerek hosszát, könnyen lehet, elegendő lett volna, hogy eljussak a Csendes-óceán partjára. De én csak itt köröztem mind öregebb autómmal »Kárpát kebelében«, a nyolc évtizede elszakított magyarság városai, közösségei, kulturális szervezetei és intézményei között.”

Minden esztendőben többször is körbejárja a Kárpát-medencét: többnyire a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága küldetésében. Kolozsvárra tudományos konferenciákra jár, Ungvárra értelmiségi találkozókra, Kassára a Fábry Zoltán és Kazinczy Ferenc Napok, Szabadkára a Kosztolányi Dezső Napok összejöveteleire, rendszeresen részt vesz a komáromi, beregszászi, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, nagyváradi magyar kulturális szervezetek találkozóin, továbbképző tanfolyamokon és ifjúsági táborozásokon ezek előadójaként. De többször volt bécsi, párizsi, londoni, hollandiai magyar irodalmi és kulturális konferenciákon is.

„Engesztelő utazások ezek a Kárpát-medencében tett körutak. Most is jóleső emlékek futnak át az elmémen és a szívemen: egy kolozsvári beszélgetés magyar írókkal a helyi írótársaság klubjában, egy galántai vacsora baráti asztalnál a Csemadok ottani vezetőivel, egy találkozó a kárpátaljai Visken a magyar iskola növendékeivel, egy eszmecsere a felsőőri magyar plébánián. Vagy csupán messzi városok felé rohanó kocsiban útitársammal arról, miként lehetne egy ifjúsági kollégiummal, egy gyermektáborral, egy gyermeklappal elérni, hogy a nehezen visszaszerzett magyar iskolákat ismét élet töltse meg” – elmélkedik a neves közéleti személyiség és irodalomtörténész legújabb könyvében.

Bevallása szerint a Kárpát-medencében mintegy tízezer ismerőse, barátja van, ismeri a magyar írókat, költőket, akik neki küldik el először könyvüket, abban reménykedve, hogy véleményt mond róla.

„Néha úgy érzem – mondta a találkozón Pomogáts Béla –, nagy terheket kell viselnem, de lehet, ha nem vállalnám, már öregembernek kéne lennem.”

Pomogáts Béla szerint az Európai Unióban minden nemzetnek, köztük nekünk, magyaroknak is jobb lehetőségünk lesz a kibontakozásra, és arra, hogy élhessünk jogainkkal. Európa mozaikja általunk még színesebb lesz.

Bevallása szerint az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának elnökeként kötelességének tartja, hogy az anyaországi magyarság támogassa a határon túliakat, ez hosszú távú történelmi feladat, hiszen minden kisebb kultúra az egyetemes kultúráért van.

„Vegyes viszonyban vagyok önmagammal, mert többet szeretnék elvégezni, mint amit bírok. Nem vagyok gőgös, és nem hiszem, hogy vannak olyan témák, amelyek csak rám várnak, de olyanok viszont vannak, amelyeket szívesen leírnék” – válaszolta egy olvasó kérdésére.

Pomogáts Béla a pozsonyi népes közönségnek elárulta, hogy hoszszú távú tervei közt szerepel egy könyv megírása, melyben szeretné feldolgozni, milyen formában jelent meg az ’56-os forradalom az irodalomban.