Dubček és Švejk filmvásznon

Szakmai körökben is meglepő hírrel álltak elő szlovák és cseh filmesek. Itt egy politikai hős, mára legenda, ott egy világirodalmi figura kerül nemsokára mozivászonra. Előbbi most először, utóbbiról már külföldi produkciók is szóltak.

Alexander Dubček, a humánus szlovák kommunista politikus, aki rövid ideig (1968-1969) Csehszlovákia vezetője volt és a prágai tavasz egyik kulcsfigurája – épp akkor váltották le posztjáról, amikor megpróbálta a kormányzás liberalizálását és az „emberarcú szocializmus” megteremtését. A reformokat belügynek kell tekinteni, érvelt Moszkvával szemben, 1968. augusztus 21-én a szovjet erők mégis bevonultak Prágába. Dubčeket egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva szállították Moszkvába, s csak napokkal később engedték haza. Első titkári pozícióját rövid időre megtartotta, az 1969-es „jégkorongzavargások”, és az azt követő politikai krízis után lemondott. Nem sokkal később, abban a reményben, hogy Nyugatra szökik, törökországi nagykövetté nevezték ki, de mivel eszében sem volt disszidálni, 1970-ben kizárták a pártból. 1989-ben a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta. Autóbalesetben elszenvedett sérüléseibe halt bele 1992 őszén.

Andrej Leca producer szerint nem életrajzi filmben gondolkodnak az Egy ember arca címet viselő történetet alkotói. Karol Hlávka a történelmi-politikai thriller szabályai alapján írta meg a forgatókönyvet. Sokkal izgalmasabbnak véli a hatalom mechanizmusának, a politika játékszabályainak ábrázolását, hiszen az nemcsak a hatvanas évekre vonatkoztatható. A címszerepet alakító színész személye egyelőre ismeretlen, rendezőt azonban már választott a producer. Bizonyára nem kis politikai pikantériát ad a filmnek, hogy Andrej Mihalkov Koncsalovszkij, az Amerikában is több filmet (Mária szerelmei, Tango és Cash, Szökevényvonat) készített orosz rendező mondott igent a felkérésre.

Dubček története egy bátor ember története, akiben a Kreml vezérkara sem tudott félelmet kelteni – vélekedik Koncsalovszkij. – Sem a sorozatos lehallgatások, sem a titkos ügynökök szorítása, sem Moszkva üvöltözése nem tudta sarokba szorítani. Mindig mindenkivel szabad emberként tárgyalt.”

Sokat remél a film szlovák csapata a forgatókönyvhöz is több ötlettel szolgáló, világhírű orosz rendezőtől. Mindenképpen olyan produkciót szeretnének létrehozni, amely majd a nemzetközi filmpiacon is nagy feltűnést kelt, s ezzel még láthatóbbá teszi Szlovákia helyét Európa térképén. A történelmi események hiteles ábrázolása a tanúk, a barátok személyes vallomása már most, az előkészületi munkák első fázisában izgalmassá teszi e nagyszabású filmes vállalkozást.

Ezalatt a csehek a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban újabb feldolgozását készítik elő. Jaroslav Hašek 1923-ban íródott regénye az Osztrák–Magyar Monarchia humoros hősét figurázza ki, felhasználva az író gazdag élményanyagát, elvégre a regény mellékszereplőit katonabajtársairól és feletteseiről mintázta. A múlt század tízes éveiben írt mű végleges változata 1921 márciusában született, s az első füzeteket kocsmában árusították. Hašek bigámiapere ugyanis nehezítette a könyvkereskedők dolgát. Nem akadt ember, aki vállalta volna a mű megjelentetését. Külföldön először a két világháború között jelent meg a regény, magyar fordításban pedig 1945-ben, majd tizenegy évvel később, Réz András fordításában. A ma is nagy népszerűségnek örvendő könyv Josef Lada illusztrációival nyerte el az olvasóközönség tetszését. Švejk alakja ma is a legnépszerűbb cseh (anti)hős a moziban, pedig Karl Lamač 1926-os rendezése óta többször is feltűnt a filmvásznon. Ezt a (néma) filmet Hašek is látta, s mint elmondta: Karel Nole alakításával teljes mértékben elégedett volt, hiszen pontosan olyannak képzelte a „derék katonát”, amilyennek a színész láttatta. 1930-ban Martin Frič mutatta meg, milyennek képzeli Švejket, tizenhárom évvel később pedig az oroszok és az angolok is előálltak egy-egy filmmel. A Borosz Tyenyin által megformált cseh katona a Wermacht egyenruhájában vesz részt a második világháborúban, az angol Lloyd Pearson Švejkje pedig a Gestapót szolgálva ment meg jó néhány embert a koncentrációs táborba való deportálás elől. Jiří Trnka, a világszerte ismert animációs filmrendező Jan Werich kommentárjával forgatta le a maga Švejk-verzióját. 1960-ban a németek is produkáltak filmet Heinz Rühman címszereplésével Der brave Soldat Schwejk címmel, akit sok évvel később Wim Wenders is megszeretett, bizonyítva ezt Oly távol, oly közel című filmjével. A legnagyobb sikert mégis Karel Stehlý érte el, aki Rudolf Hrušínskýra bízta a kalandból kalandba sodródó, veszélyes helyzeteket megúszó, legendás cseh katona történetét.

Ezzel a ténnyel kell most szembenéznie annak a két cseh színésznek, akik az elkövetkező hónapokban formálják meg a szerepet. Jitka Němcová huszonhat félórás részben Matěj Rupperttel, a Monkey Business nevű, Csehországban nagy népszerűségnek örvendő együttes frontemberével akarja eljátszatni a szerepet. Bohdan Slama, a Vadméhek, a Boldogság és a Vidéki tanító rendezője pedig kedvenc színészével, Pavel Liškával indul majd harcba. Ruppert külsőleg még hasonlít is a Hašek által pontosan körülírt, Lada kezével pedig mesterien megrajzolt figurára. Vele nincs elakadásuk a cseheknek. A hozzá képest kákabélű Liškával annál inkább. Švejk nem lehet csontsovány, szólalt meg az ellenkezők kara. Hašek nem véletlenül mutatja jó étvágyú, kerek arcú, kicsit elhízott, rafinált észjárású hősnek. „Jó, majd felszedek pár kilót – üzeni Pavel Liška az értetlenkedőknek. – És majd szeretnék úgy kinézni, mint Rudolf Hrušínský, vagy Jiří Trnka bábfigurája, hogy mindenki elégedett legyen velem.”

Milos Forman és Jiří Menzel már sok évvel ezelőtt lemondtak a lehetőségről, hogy Švejk-filmet forgassanak. Sláma nem kis összeget kapott a produkcióra. Koprodukciós társai lesznek magyar és osztrák részről. Švejk végül is halhatatlan alakja és sokak által szeretett figurája a világirodalomnak. Talán, mert nem akar hősnek látszani. Végképp nem erkölcsi prédikátornak.