Búcsú Dobos Lászlótól

Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják.

Dobos László életműve is attól lett múlt, hogy nem feledte, a magyar irodalom „őrszellemének” tartozik azzal, hogy a múltat megteremti. Halála nemcsak a távozás miatt fájdalmas számunkra, hanem a végzett munka javát, a kiváló író szellemi és közéleti munkásságát illetően is. Bár fiatalon, esetenként gyermeki ésszel élte meg az ő nemzedéke 1945 gyalázatos békéjét, a csehszlovákiai magyar üldözés éveit a kitelepítéssel együtt, de később nem csak az emberi tisztességet, a megbecsülést kérte éveken át számon a „hatalmasságoktól”, hanem az okokat is azoktól, akik (egy rosszul összeeszkábált béke miatt) „elfelejtették” emberszámba venni a kisebbségségi magyarságot. Ő az első fecske a szlovákiai magyar kisebbségi prózában, aki formában, témában egyaránt újítani tudott. Írói pályája viszonylag későn indult, 33 éves, amikor első regénye, a Messze voltak a csillagok (1963) megjelenik. Földönfutók című regénye (1967) a hatvanas évek szlovákiai magyar prózájának egyik legfontosabb alkotása. Legjelentősebb regénye, az Egy szál ingben (1976) nagyszabású történelmi tabló, a kisebbségi múlt és jelen megragadó alkotása. A Hólepedő (1979) egy vidéki tanítónő sorsán keresztül az elmagányosodás okait kutatja. Későbbi művei (Gondok könyve, 1982, Sodrásban, 1984, Engedelmével, 1987, A kis viking, 1990, Teremtő küzdelem, esszé, interjú, 2000) a szlovákiai magyar irodalom mértéktartóan jelentős alkotásai.

Érdemeket szerzett az Irodalmi Szemle létrehozásában is (1958–1968 között a lap alapító főszerkesztője), 1969-ben az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó első igazgatója. 1968 és 1971 között a Csemadok elnöke. A prágai tavasz idején tevékeny részt vállalt a Csemadok megújulásában és a nemzetiségi kérdés megoldásában. A politikai megújulás éveiben (1968– 1969) más közéleti tisztséget is betöltött, képviselő, majd 1969–1970-ben a szlovák kormány tárca nélküli minisztere volt. 1970-ben a csehszlovák reformfolyamat részeseként kizárták a pártból és minden tisztségétől megfosztották. A konszolidáció idején – mint megbízhatatlan személyt – a publikálás lehetőségétől is megfosztották. Első számú felelőse és vádlottja volt az 1968/69-es csehszlovákiai magyar eseményeknek. Nem kis gondot jelentett, hogy korábbi munkahelyén, a Madáchnál a gyártási osztály vezetőjeként megtarthassuk. 1989-ben az első demokratikus szlovák kormány rehabilitálta. 1989- ben a Magyarok Világszövetségének társelnöke, a Csemadok alelnöke, 1990 és 1994 között a szlovák parlament képviselője volt. A magyar kormány Kossuth-díjjal, valamint a Magyar Köztársaság Érdemérmével tüntette ki. Szlovákia a Pribina-kereszt III. fokozatával ismerte el a munkásságát.

Dobos László publicisztikai tevékenysége is jelentős, gondolatai, kérdésfelvetései korrektek, az együttélés jegyeit és a kisebbségi sors lehetőségeit kutatta, akár rendhagyó módon is. Így érthető az a kettősség, amely jellemezte, s ne ma akarjuk eldönteni, amikor végső búcsút veszünk tőle, hogy közéleti vagy irodalmi munkássága volt-e jelentősebb. Végeredményben mindegy, mindkettőt a köz javára és fáradhatatlanul végezte, amíg egészsége, ereje engedte. Egyetértően kezelte Illyés Gyula megállapítását: „hogy egy népnek milyen a lelki világa, a lelki képe, annak kialakításához nyomósan hozzájárul, milyen tükröt tartunk elébe”. Ezek a sorok, gondolatok egy életre és azon túl is mértékadók számukra. Akárcsak Dobos László élete, küzdelme, melyet értünk és velünk folytatott, hogy „dicsőbb”, megértettebb lehessen a sorsunk.

Tisztelettel emlékezünk rád, kedves László, nyugodj békében!

Fónod Zoltán

Dobos László búcsúztatása ma 15 órakor lesz Pozsonypüspökiben.