Azt akarják, hogy a nagyközönség szeresse

Igen, a Magyar Közösségi Ház e célból alapított egy előkészítő bizottságot.

Hány tagja volt a döntést meghozó bizottságnak?

Tizenöt embert hívtunk meg. Az ülésen, amelyen a győztes pályaműről döntöttek, tizenegyen voltak jelen.

A megszólított 15 bizottsági tagból mennyi volt a szakember?

Mind szakember volt. Én voltam az egyedüli nem szakember – a közösségi ház képviseletében voltam jelen. Viszont én azonnal, amint megválasztottuk a zsűri elnökét, aki a Képzőművészeti Főiskola rektora volt, átadtam neki a szót azzal, hogy házigazdaként a döntésbe nem kívánok beleszólni. Egyetlen kötelességem volt: tolmácsolni az előkészítő bizottság véleményét, hogy nem egy fényképmásolatot akarunk, hanem olyan munkát, amely Márai szellemiségét tükrözi.

Információink szerint a szó szoros értelmében vett szakember, tehát képzőművész, művészettörténész nagyon kevés volt a zsűriben.

Ez nem igaz. A kiírás szerint a pályaműnek három feltételnek kellett megfelelnie: a művészi értéknek, a térbeli elhelyezésnek, és hogy tükrözze Márai szellemiségét. Eszerint válogattuk össze a zsűrit képzőművészekből, művészettörténészekből, a térbeli elhelyezés megítélése céljából műemlékvédőkből és építészekből, és voltak az irodalmat képviselő szakemberek is.

Konkrétan művészettörténészek és képzőművészek hányan voltak a zsűriben?

Nem számoltam össze, de gondolom, a budapesti Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatónője megfelelő szakember, a magyarországi Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke, a Szlovákiai Képzőművészeti Unió elnöke, valamint a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola rektora szintén megfelelő szakember. A főpolgármester úr is egy szakembert küldött maga helyett. Társadalmi zsűritagnak számít az Óváros polgármestere, aki rengeteget segít, és van beleszólása, hogy milyen szobrot akar látni a város területén.

Akkor ön nem érzi úgy, hogy kevés volt a szakember?

Nem. Ezt olyanok mondják, akik azt sem tudják, kik voltak a zsűriben.

És a hiányzó zsűritagok?

Négyen nem jöttek el. A feltétel az volt, hogy a kinevezett tagok felének plusz egy embernek kell jelen lennie, hogy dönthessen a zsűri, vagyis legalább nyolc embernek. De ennél többen, tizenegyen voltak.Minek az alapján hívták meg a négy képzőművészt a pályázatra?

A munkáik alapján.

Ezek szerint csak a fordulat után készült munkáikat vették figyelembe?

Csak azt vettük figyelembe, semmit mást.

Merthogy a pályadíjnyertes szobrászművész egyes szakmai vélemények szerint a pártállam idején volt nagyon sikeres...

Nem tudok róla, hogy olyan sikeres lett volna a kommunista érában. Én nem kérdeztem meg, ki volt párttag és ki nem, mert nem volt feltétel a kiírásban az életrajz csatolása. A győztesről azt tudom, hogy Komáromban, az Európa-udvarban van szobra és hogy tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Most művészetről van szó vagy boszorkányüldözésről? Azt tudom, hogy Nagy János eléggé félre volt állítva a kommunista érában, őt is meghívtuk, de hogy ő miért nem adta le a pályamunkáját, nem tudom.

Ön személy szerint elégedett a bizottság döntésével?

Elégedett vagyok, annál is inkább, mert akik látták a győztes munkát, egyetlen ember kivételével mindenkinek tetszett. Mi ezt a szobrot a nagyközönség számára csináljuk, és azt akarjuk, hogy szeresse. És megfelel a kiírásnak is, mert olyan szobrot szeretnénk, amely elgondolkodtatja az embereket. És ez ilyen.