Az örök ifjúság titka

Havonta egyszer találkoznak. Az összejövetel imádkozással kezdődik, aztán egy szép verset olvas fel az egyik öregcserkész, majd előadás hangzik el a nevesítetlen földek problémájáról.
– Negyvenötig több cserkészcsapat (gimnáziumi, iparos, gazdasági, gazda ifjúsági, leány, ifi) működött Érsekújvárott.

Havonta egyszer találkoznak. Az összejövetel imádkozással kezdődik, aztán egy szép verset olvas fel az egyik öregcserkész, majd előadás hangzik el a nevesítetlen földek problémájáról.

– Negyvenötig több cserkészcsapat (gimnáziumi, iparos, gazdasági, gazda ifjúsági, leány, ifi) működött Érsekújvárott. A háború után megszüntették, negyven évig nem működött a mozgalom. A változás után fokozatosan újjáalakultak a cserkészcsapatok. Bátran kijelenthetem, hogy az újvári cserkészcsapat a Török család, elsősorban id. dr. Török József és gyermekei aktivitásának köszönhetően alakult újjá 1991-ben. Főleg a katolikus ifjúság, a ministránsok körében kezdték szervezni a cserkészcsapatokat. Az első avatást a Török-kúrián, a Zúgónál tartottuk, és akkor vette fel a csapat a régi gimnázium cserkészcsapatának a nevét. Hivatalosan a 7. Czuczor Gergely cserkészcsapat néven szerepelünk. A háború előtt a gimnázium csapata a 116-os számú volt – meséli Száraz László nyugalmazott tanár, aki a beteg Major Ferenc felépüléséig vezeti a klubot.

Érsekújvárott jelenleg mintegy 10-12 őrs működik, harmadik-negyedik osztályos kortól lehetnek tagjai a gyerekek. A cserkészcsapat mellett létrehozták az öregcserkészek klubját azokból, akik régen is tagok voltak.

– Bár volt néhány évtizednyi megszakítás – mondja Száraz László –, de akkor is cserkészszellemben, a tíz törvény alapján éltünk. Próbálunk havonta rendszeresen összejönni, mindig megfelelő témákkal foglalkozunk. Az elmúlt évben megismerkedtünk a tizenkét magyar Nobel-díjas tudós életével, beszéltünk Kína és Irak gazdasági helyzetéről, Kodály és Bartók életművéről. Az előadó mindig a tagok közül valaki.

Az öregcserkészek klubja 15 tagú, Salgó József Udvardon lakik, de ki nem hagyja a klubnapot.

– Azért csapódtam ide, mert a faluban én maradtam egyedül, nem volt kivel találkoznom. Nagyon örülök, mert most jelentkeztek 80 körüli nénik, valamikori cserkészlányok. Udvardon sok cserkész van, most avattak éppen fiatalokat, lányokat is. Örülök, hogy a magyar ifjúságot nem a Való Világ, hanem cserkészszellemben, a becsület nevében tanítják.

– Nem csak a havi összejövetel a lényeg. A táborozások alatt meglátogatjuk a fiatalokat, őrsi órákon veszünk részt és megpróbáljuk nekik átadni régi cserkésztapasztalatainkat, régi cserkésznótákra tanítjuk őket. Mondhatom, az érsekújvári körzet a legaktívabb – szögezi le a klubvezető.

Az országban másutt is vannak öregcserkész-klubok – Komáromban, Pozsonyban, Rimaszombatban, hogy pontosan hány, nem is tudják. A rimaszombati klubbal dr. Török József tartja a kapcsolatot:

– Szorgalmazzák a találkozást, de számunkra nem könnyű elmenni Rimaszombatba, eléggé bonyolult az utazás, ekkora utat egy nap alatt nem lehet megtenni. Évente rendezünk kirándulásokat Magyarországra, végigpásztáztuk a Dunántúlt, tizenhárom alkalommal voltunk, néha két autóbusszal mentünk.

Gazdálkodás náluk nem létezik. – Semmi pénzt nem kapunk. Pénzre nincs is szükségünk – jelenti ki dr. Török József. – Ha elmegyünk valahová, úgy intézzük, hogy minimális legyen a kiadás. A 400-500 kilométeres egynapos buszkirándulást fejenként 200-240 koronáért tudjuk megvalósítani. Előzőleg mindig teszünk egy kémlelőutat, hogy a lehető legjobb programot állíthassuk össze.

Tagdíjat fizetnek, évi 100 koronát, de az a központé. Egyelőre alapítványokhoz sem fordultak támogatásért, bérleti díjat sem fizetnek a klubhelyiségért, de a jelenlegi megoldás nem végleges.

Valamikor élt Érsekújvárott egy Magyar Róza nevű asszony, aki a cserkészeknek ajándékozta a házát.

– Van nekünk egy pontosan kimért, nevesített telkünk, amiért viszont a város nem fizet a cserkészeknek semmit – világosít fel dr. Török József. – Az egykori házat lebontották, parkoló van a helyén. Ez az épület, ahová járunk, a zsidó hitközség tulajdona, el akarják adni. Akkor már aktuálissá válik a régi otthon értékesítése, és annak a fejében fogunk kérni egy helyet, egy otthont.

Száraz László hozzáteszi: – Csak az a baj, hogy a cserkészcsapat nem jogi személy, mi mint csapat nem kaphatjuk meg. Szigotszky Nelly tanárnő a halálos ágyán a cserkészeknek ajándékozta a házát, otthonnak, de mivel a hivatalos ajándékozás már nem történt meg, a ház a városra szállt.

(Talán mégis lehetett volna tenni valamit, hiszen többen tanúsíthatják még ma is, hogy „Nelly néninek ez volt a végakarata”.)

A találkozón megbeszélik a következő hónapok programját. Dr. Török József pozsonyi cserkészéveit idézi fel, Száraz József Kassákot méltatja, illő volna megismerkedni a zeneirodalom bordalaival, kezdve a pezsgőáriától, borkóstolóval egybekötve, javasolja Kemény József. Májusban népszavazás volt az EU-tagságról, rengeteg vélemény elhangzott mellette és ellene, ezért már áprilisban ezt tárgyalták, előadónak dr. Bugyinszky Ernőt kérték fel. Májusban Jedlicsek Lajos Rákócziról tartott megemlékezést. Júniusban Nagy Endre az érsekújvári utcák, terek, üzletek, templomok, kápolnák történetével foglalkozik, júliusra pedig kirándulást szerveznek. Kocskovics Ferenc szeretné, ha elmennének testületileg Tatárszentgyörgyre, ott van eltemetve páter Engelbert, aki 1929-ben került Újvárra, és ő lett a kiscserkészek lelki gondozója. – Akárhogyan is, de meg kell valósítani az utazást. Kötelességünk teljesíteni a páter versbe foglalt utolsó kívánságát: „... halljátok meg végső rendeletem: / Búcsúzóul nem kér mást tőletek lelkem, / Csak egy marék újvári földet.”

Száraz László csapattiszt (a klubtagok mindegyike e legmagasabb rang viselője) vallja: – Bátran állítom, azt, hogy hazajöttem a hadifogságból, a cserkészetnek köszönhetem. Ha nem lettem volna cserkész, nem vettem volna részt annyi táborozáson, ahol megedződött az ember, ahol megtanultunk főzni, elsősegélyt nyújtani, minden téren jártasságot szereztünk, ügyességi versenyeken vettünk részt, nem élem túl a hadifogságot. Harmincezren voltunk a táborban, alig háromezren maradtunk meg, mindazok, akik ilyen táborokban megedződtek. Tudtunk magunkon segíteni. Amikor tiltották, akkor is cserkészekként éltünk. Az iskolában összefogtam a régi cserkészeket, Szombath Janit, Jócsik Lacit, és Szklenón pionírtábor név alatt éveken keresztül voltaképpen cserkésztáborokat szerveztünk.

A 4. cserkésztörvény így hangzik: A cserkész, ahol tud, segít. A régi cserkészek a gazdag családoktól élelmiszert gyűjtöttek és elvitték a szegény családoknak. Teadélutánokat szerveztek, ahol belépti díjat ugyan nem szedtek, de mindenki adott valamit, s az összegyűjtött pénzből fedezték a szegényebb cserkészek táborozási költségeinek egy részét. A táborozás például belekerült 400-500 koronába, ami akkor nagyon nagy pénz volt, s abból a cserkész csak 150-et fizetett, a többit a csapat adta...

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?