„Az ördög egy pasi volt”

A Manchesterben élő Carol Ann Duffy alighanem a kortárs angol költészet egyik legnagyobb alakja. A világ felesége című könyv pedig, Kappanyos András bravúros megoldásokban bővelkedő magyarításának köszönhetően az utóbbi évek egyik legjobb műfordítás?kö?tete. A kötet anyagából Zsótér Sándor már 2002-ben legendás előadást rendezett a Trafóban: vagyis a magyar közönség előbb ismerte a művet értelmező, dramatizált megjelenítésben, mint líraként papíron. Carol Ann Duffy könyvének központi témája a nőiség szerepe a férficentrikus vagy inkább annak látszó hatalmi struktúrákban, beszédmódokban. A kötet gyakorlatilag portréversek mar?káns sorozata, melyek nagy része nevezetes létező és fiktív nők szokatlanul intim és éles portréit kínálja (Piroska, Delila, Medúza, Kirké, Eurüdiké stb.), vagy éppen a meghatározó eseményeket vagy történelmi, mitológiai korrekciókat a feleség pozíciójából kiszólva végzi el (Mrs. Teiresziasz, Mrs. Faust, Pilátus felesége, Lázárné, Frau Freud, Mrs. Quasimodo stb.). A monologizáló (legyen szó belső vagy afféle tudósítói, szemtanúi beszámoló monológról) nőalakok tehát vagy egy-egy kanonikus, kultúrtörténetileg mélyen gyökerező történés alternatív értelmezését tárják elénk, vagy éppen saját, egy-egy ismert elbeszélésben betöltött szerepükről adnak helyzet- vagy hangulatjelentést. Mielőtt valaki félrehúzná a száját, mondván, lám-lám, ismét a szokásos feminista attitűd eredetieskedő, bombasztikus, de végered?mény?ben kiszámíthatóan üres intellektuális silánysága (!), sietek leszögezni: szó sincs róla: Duffy valamennyi költeménye pazar konstrukciójú, széles érzelmi skálán mozgó, meglepetésekkel, utólag felsejlő összefüggésekkel teli szerepvers, mely épphogy a klisék, sémák, nemi beidegződések ellenében dolgozik. A Mrs. Teiresziasz című költemény például a nemi identitás megkérdőjelezését formálja költészetté: „Amit biztosan tudok: / mikor sétálni ment, még férfi volt, / és nő lett, mire visszajött.” Rendre elő??tűnnek a sorsfordító történelmi események is, a Pilátus felesége például alternatív szemszögből mondja el Krisztus és Pilátus történetét, olykor ironikus színezetet kapnak a látszatbugyuta női megjegyzéseknek köszönhető tudományos felfedezések (pl. a darwinizmus Duffy szerint abból a női mondatból bontakozott ki, melyet Mrs. Darwin vágott a férje képébe egy állatkerti látogatás során: „Valami abban a csimpánzban rád emlékeztet.”). Különösen izgalmasak azok a versek, melyekben a női narrátor úgy figyeli a férfiak világát, mintha az megközelíthetetlen, érthetetlen és amorfságában is szánalmas univerzum lenne. Mrs. Sziszüphosz például egy túlórázó palimadárhoz ment feleségül: „Most is a kővel bénázik, a hülye valag.” Társadalmi, szociális dimenziók érzékeltetésére, s így a nyelvi regiszterek féktelen előbuzogtatására is alkalmas terep kínálkozik a költőnő számára: a Mrs. Faust például az „egyetemi kapcsolat” naprakész bizarrságát teszi céltáblájává: „BA. MA. PhD. Semmi gyerek. / Két fürdőköpeny. Enyém. Tied.” A nyelvi regiszterek és a versformák sokaságát eleven és polifunkciós komponensként kezelő fordító elsőrangú munkát végzett (még a cockney rhyming slang visszaadására is sikeres kísérletet tesz!). Duffy sejthetően egy önálló női szlenget dolgozott ki. Az Anne Hathaway című vers természetesen ragyogó szonett (a magyar változat Szabó Lőrinc fordítástechnikáját is megidézi), mely egy Shakespeare végrendeletéből vett idézet kifejtése. A „Feleségemre hagyom a másik legjobb ágyamat” mondatból természetszerűleg következik a házasság és a szexualitás nyelvként, költészetként való felfogása és megjelenítése: „... s lágy rímként felelt / testére testem: ekhó, asszonánc, / az állítmánya jó alanyra lelt, / érintés, illat, íz: színmű és románc / színészei. Álmomban szó vagyok, / s ő írt, s az ágy: papír a toll alatt.” A körmenet során megszülő Johanna nőpápa (Janus Pannoniusnál is hasznosított) legendája egyér?telműen blaszfémikus, mégis gyönyö?rű?ségesen képes felemelkedni a transzcendencia magasába: a(z egyébként sosem létezett) pápanő a szülés pillanatában érzi meg az örökkévalóság erejét és az Úr hatalmának közelségét. Az ördög felesége című kisciklus szintén a nagyvárosi, redukált vallásosság közhelyeivel űz pazar nyelvi játékot és torokszorongató rém?mesék sorozatában ragadja meg az egzisztenciális létszorongatottságot előidéző bevallott, bevallatlan vagy hencegésből erénynek feltüntetett bűnt, kísértést. „Elájult bennem a lélek. / Az erdőbe hajtott velem, egy babát kellett a földbe ásnom ott. / A szexért, éreztem, megveszek. / Mindent csináltunk. / Nem mondom el, miket” – monologizál pl. Mocsok, az Ördög egyik asszonya.

Lebilincselő olvasmány, biztos arányérzékkel megírt, kalandos, feledhetetlen könyv.

(Carol Ann Duffy: A világ felesége, fordította Kappanyos András, Arktisz Kiadó, 2006.)