Az irodalmi Nobel-díj esélyesei: helyre, tétre, befutóra...

ÖSSZEFOGLALÓ

A Ladbrokesnál Murakami győzelme háromszoros, a második helyen álló Joyce Carol Oates amerikai szerzőé hatszoros pénzt fizet. Őket követi Nádas Péter, akinek győzelme hétszeres pénzt ér. A Paddypowernél tegnap szintén Murakami Haruki állt az első helyen, az ő győzelmére 3:1-hez lehetett fogadni. A fogadóiroda az irodalmi Nobel-díj kapcsán tréfás lehetőségeket is kínál: ötszázas szorzóval „valószínűsíti”, hogy J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője vagy E. L. James, az Ötven árnyalat-trilógia írója kapja a díjat.

A különböző fogadási listák előkelőbb helyein számos, az utóbbi években a Nobel-díj kapcsán hírbe hozott szerző is szerepel: az amerikaiak közül Don DeLillo, Thomas Pynchon és Philip Roth, Ko Un dél-koreai költő, Adonis szír költő, Amos Oz izraeli prózaíró, és fel-felbukkan Milan Kundera neve is. A fogadóirodák tippjeit természetesen nem kell készpénznek venni: a tavalyi győztest, a kínai Mo Jent jóval esélytelenebbnek tartották Murakaminál, 2011- ben Adonist Thomas Tranströmer elé helyezték, mégis a svéd költő nyert. Utólag persze megmagyarázható, előre azonban nehéz megtippelni, milyen rugóra jár egy-egy évben a döntést hozó bizottsági tagok agya. Az mindenesetre nem valószínű, hogy két egymást követő évben is távol-keleti prózaírót ismerjenek el. Így könnyen előfordulhat, hogy Japán legfelkapottabb irodalmi exportcikke, a Norvég erdő, az 1Q84, a Birkakergető nagy kaland szerzője – hogy csak néhányat említsünk Murakami magyarul is elérhető könyvei közül – idén is a csalódottak mezőnyében végzi.

Munkássága irodalmi értékén túl komoly „egyéb” érvek szólnak viszont Joyce Carol Oates mellett: az amerikai írónő idén volt 75 éves, éppen ötven éve jelent meg az első kötete. Oates elképesztően termékeny szerző, regényei, kisregényei, elbeszélései, drámái rendkívül sokszólamú életművet alkotnak. Nevezték az „amerikai munkásosztály hangjának”, a lélektani realizmus jeles képviselőjének, számos könyvében a nők kiszolgáltatott helyzetével foglalkozik, de legalább annyiszor szólalt meg a társadalom aljára csúszott, elidegenedett férfiak nevében, írt történelmi regénybe ágyazott gótikus horrort és ifjúsági regényeket is. Szóval, a Svéd Akadémiának nem kellene hosszasan keresgélnie az érveket, ha Oates mellett tenné le a voksát. (Az írónő számos kötete magyarul is megjelent, például a Luxusvilág, A földi gyönyörök kertje, a Bellefleur avagy a családi átok, a Napforduló, az Irgalmas ég.) Ráadásul az amerikaiak jó ideje mellőzöttnek érzik magukat: USA-beli szerző utoljára 1993-ban kapott irodalmi Nobel-díjat, Toni Morrison személyében.

Az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve vagy éppen a Párhuzamos történetek hálás magyar olvasóiként sokért nem adnánk, ha 11 évvel Kertész Imre Nobel-díja után idén Nádas Pétert ünnepelhetnénk. Ne legyünk kishitűek, legyünk inkább őszinték. Igaz, nehezen hihető, hogy ilyen hamar ismét egy ilyen kicsi kultúrnemzetre mosolyog a szerencse. De ha elfogadjuk, hogy – hasonlóan Kertészhez – Nádas nemzetközi irodalmi súlyát, beágyazottságát is elsősorban műveinek német fordítása, recepciója adja meg, optimistábbak lehetünk. Reménykedjünk a német kiadói lobbiban... (as)