Az arany szűz és az agg hattyú

Jiří Menzel büszkén mutatja Kristály Glóbuszát csinos, fiatal szerelme társaságábanČTK-felvételSztárok persze így is lesznek, csak nem olyan nagy számban, mint tavaly vagy tavaly előtt, a filmekben mért napi élményanyag azonban mindenképpen többet kínál mint a korábbi esztendőkben. A kinti „vizes nyitányt” bent, a Thermal Szállóhoz épített szocialista mozi palotában „tüzes színpadi játék” követte, amelynek főszereplője egy ötven év körüli, kopaszodó, testi felépítését tekintve bizony nem éppen görög istenekre emlékeztető úr volt, aki a fesztivál idei logójának és klipjének arca. Mindettől eltekintve vonzerőről azért még beszélhetnénk – ha lenne. De nincs. Ettől függetlenül az úr mégis rokonszenvet ébreszt. Furcsa bájával, fanyar mosolyával, hétköznapiságával megfogja az embert. Mintha nem is lenne keresztneve, a fesztiválújság is csak Číhal úrként emlegeti. Číhal úr az osztravai Fehér Színház tagja, s hogy remek a mozgása, és a vetőkőzés sem okoz gondot számára, az már a nyitógála első perceiben kiderült.

Karlovy Vary fesztiválja ugyanis minden évben látványos show-val kezdődik. Mivel ilyen csemegével sem Cannes, sem Berlin, sem Velence nem szolgál, a vissza-visszatérő külföldi vendégek minden alkalommal kíváncsian várják, milyen meglepetéssel szolgálnak a szervezők. Azok pedig, akik először ülnek be a Thermal nagymozijába, csak ámuldoznak a váratlan színpadi bombától, műsortól.

Az elmúlt években általában a férfiak lélegzete állt el egy-egy pillanatra a nyitó est első perceiben. Eleddig ugyanis a lehető legkülönbözőbb trükkökkel a nők fedték fel testi bájaikat. Petr Zelenka, aki tavaly A sátán évével győzött, most pedig a fesztivál klipjét rendezte, ezt a „nemes” hagyományt szakította meg elsősorban természetesen a nőkre gondolva. Hogy kapjanak már végre valamit ők is. Mint már említettem: testi adottságait tekintve Číhal úr nagyon messze jár Michelangelo Dávidjától, de a színpadi jelenetében amíg ő megvált jelmezétől, a portási egyenruhától, és hosszú szárú fehér alsóban emelkedett a magasba, addig hat huszonéves Adonisz harcművészeti elemekkel díszített, vérpezsdítő tangóval kápráztatta el a nagyérdeműt. Argentínában, ahol megszokott látvány a férfi párok tangója, és nélkülöz is mindenfajta érzéki pluszt, Karlovy Vary színpadán sistergett a levegő. S miután véget ért a parádés tánc, először láthatta a közönség Petr Zelenka fesztiválklipjét.

Igazi remekmű ez a kétperces alkotás.

Tíz év körüli, elálló fülű kisfiú viszi a vacsorát színházi portásként dolgozó nagypapájának. A portásfülke azonban üres. A nagypapa talán ellenőrző körútját járja. A kisfiú pedig elunja a várakozást. Akkor ámul el, amikor betéved az egyik páholyba és a nagypapát látja a csupasz színpadon. Méghozzá nem is akárhogy: egy képzeletbeli zenekart vezényel mezítelenre vetkőzve az üres és sötét nézőtér előtt. A kisfiú még aligha hallott Andy Warholról, a nagypapa azonban ismerheti a pop-art királyának feledhetetlen szavait: „Tizenöt percig bárki híres lehet.” Ezek most az ő pillanatai. Ki tudja, mióta vágyott már arra, hogy egyszer az életben ő is színpadra léphessen.

Jan Svěrák, Saša Gedeon, Jan Hřebejk és a többiek után Petr Zelenka is szellemes, szívet-lelket melengető alkotással gazdagította a fesztiválklipek sorát. A lenyűgöző látvány megteremtője pedig az a Martin Chocholoušek volt, aki a prágai Nemzeti Színházban a Vladimír Morávek rendezte Rómeó és Júlia színpadképét tervezte.

S még mielőtt vetíteni kezdték volna Jan Hřebejk Hasrapacsiját (Pupendo), a fesztivál első versenyfilmjét, amely „ikertestvére” ugyan nem, inkább csak „kisöccse” lehet a tehetséges cseh rendező korábbi alkotásának, a Kuckóknak, két Kristály Glóbusz került méltó kezekbe. Az egyiket Stephen Frears, az angolok neves rendezője (Az én szép kis mosodám, Veszedelmes viszonyok) a másikat pedig Jiří Menzel kapta. Több szóval: a világ filmművészetének gazdagítása terén végzett kiemelkedő értékű alkotómunkájáért. Egészen röviden: az életművéért.

Frears, a maga szűkszavúságával csak annyit mondott: Mindent, amit a filmkészítésről tud, azt a tavaly elhunyt Karel Reisznek, cseh származású angol kollégájának köszönheti.

Jiří Menzel, aki harmincöt évvel ezelőtt Oscar-díjat kapott a Szigorúan ellenőrzött vonatokért, és épp öt esztendeje Karlovy Vary fesztiválján vesszőzte meg „hamiskártyás” producerét, kezében a díjjal, a kék színű földgömböt magasba emelő „arany szűzzel”, szellemesen úgy fogalmazott: „Ez a díj is csak olyan, mint a többi, én viszont mindenképpen boldog ember vagyok, és örülök, hogy a cseh film továbbra is jó kezekben van. Irigykedhetnénk és féltékenykedhetnék rátermett fiatal kollégáimra, de nem teszem. Köszönöm nekik, hogy ilyen tehetségesek.” És pár perccel később már csinos „és csaknem negyven évvel fiatalabb” szerelme kezét szorongatta, aki a Cseh Televízió sportszerkesztőségének friss munkatársa.

A magyar filmek közül elsőként a Szilvágyi Andor rendezte A Rózsa énekeit láthatja a helybéli közönség, ezt követi majd Mundruczó Kornél Szép napok és Gyarmathy Lívia Táncrend című alkotása. Gyarmathy Lívia munkája a dokumentumfilmek kategóriájában versenyez azután, hogy Wiesbadenban már különdíjat nyert, Mundruczó Kornél remekművét pedig a Nyugattól keletre szekcióban vetítik. Mivel mindkét rendező személyesen is részt vesz a fesztiválon, a Thermal Szálló előtt mindkettőjüket ugyanaz a kép fogadja. Fehér tütüben a fesztiválklip meztelen hőse – mint egy tollát hullató, agg hatytyú.