Az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban

Az Új Szó 2004. június 4-i számában összeállítást közölt a bírósági szervezeti rendszer átalakításáról. Az egyik írás ezekkel a mondatokkal zárul: „A bírósági reformmal kapcsolatban néhány polgármester aggodalmának adott hangot; egyebek mellett attól tartottak, hogy a kialakítandó körzetek határait majd úgy vonják meg, hogy nem lehet a kisebbségek nyelvét használni. A jóváhagyott törvény értelmében azonban Dél-Szlovákiában olyan körzetek lesznek, melyekben húsz százalék fölött van a magyarok számaránya, és Nyitrán sem okozhat gondot a magyarnyelv-használat.”

Az idézet azt példázza, milyen félreértések kapcsolódnak a 20%-os kisebbségi részarányhoz. Elsősorban is ez a határ sohasem valamely földrajzi körzethez, hanem konkrét településekhez kapcsolódik, továbbá bizonyos szférákban – pl. az igazságszolgáltatásban – nem érvényesül. A kisebbségi nyelvhasználati törvény (1999. évi 148. számú tv.) értelmében ugyan egy kisebbségi nyelv olyan településeken használható a hivatalos érintkezésben, ahol az adott kisebbség a lakosságnak legalább 20%-át alkotja [2.§ (1) bek.], a törvény 5.§ (1) bek. azonban kimondja: „A kisebbségi nyelvek bíróság előtti és más területeken való használatának jogát külön törvények szabályozzák.”

Tekintsük át tehát a vonatkozó törvények idevágó rendelkezéseit! A Büntető Perrendtartás (1961. évi 141. sz. tv.) 2.§ (14) bek. kimondja: „A büntetőeljárás során az eljáró szervek előtt mindenki jogosult anyanyelvét használni.” E jog érvényesítése érdekében az adott szerv köteles tolmácsot biztosítani: „Ha a vallomás vagy írásos anyag tartalmát le kell fordítani, illetve ha a vádlott nyilatkozata szerint nem beszéli a tárgyalási nyelvet, a bíróság tolmács segítségét veszi igénybe; […]” (28.§) Az idézett rendelkezések egyébként nemcsak a büntetőügy bírósági szakaszára, hanem az előkészítő szakaszra is érvényesek. Hasonló elvek szerint jár el bíróság a polgári peres eljárásokban is: „A polgári peres eljárásban a felek egyenrangúak. Joguk van arra, hogy a bíróság előtt anyanyelvüket használják. A bíróság köteles számukra a jogérvényesítéshez szükséges azonos lehetőségeket biztosítani” (a többször módosított 1963. évi 99. számú törvény 18. §-a l. még az Alkotmány 12.§-át). A tolmács igénybevételével járó kiadások mindkét esetben az államot terhelik (l. Büntető Perrendtartás 151. §, a polgári eljárási törvény 141.§). Tehát Szlovákia területén bárhol folytassák le is a büntető vagy a polgári peres eljárást, a terheltnek (vádlottnak), illetve a feleknek és a tanúknak joguk van arra, hogy tolmács igénybevételével az anyanyelvüket használják, s ez az alapvető nyelvi emberi jog nemcsak a szlovák állampolgárokat, hanem a külföldieket és a hontalanokat is megilleti. Továbbá meg kell még említeni, hogy a magánszemélyek anyanyelvüket használhatják az alkotmánybírósági tárgyalás során (1993. évi. 38. sz. tv. 23. §), valamint az állampolgári és emberi jogok biztosával való kapcsolattartás során (2001. évi 564. sz. tv. 11.§).

A bíróságokkal kapcsolatban annyiban érvényes a fent már említett 20%-os küszöb, hogy rájuk is vonatkozik az információkhoz való szabad hozzáférésről rendelkező törvény (2000. évi 211. sz. tv.). E törvény 6.§ (5) bek. értelmében a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alá tartozó településeken a tájékoztatásra kötelezett szerv (intézmény) a törvényben meghatározott közérdekű adatokat kisebbségi nyelven is közzéteszi.

www.gramma.sk