Az álmokat valóra lehet váltani

SZÁSZI ZOLTÁN

Már magában ez akkora fegyvertény a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma csapatától és a Madách-emlékkiállítás készítőitől, amire méltán büszkék lehetnek.

„Ó hol vagyok,

hol vannak álmaim?”

Madách Tragédiájának sorai ihlették a kiállítás kurátorait. A szlovák–magyar vegyes szakértői gárda – Praznovszky Mihály vezetésével, Kovács Anna és Štefan Holčík muzeológussal, valamint Juhász Tibor és Kocka István látványtervezővel – egy nagyon izgalmas, a történeti hűséghez a legapróbb részletekig ragaszkodó, jól áttekinthető, rengeteg fontos, érdekes információt tartalmazó állandó tárlatot készített. Ami külön izgalmas, aki ide belép – a tárlat az oroszlánbarlangnál indul és a nagy szalonban zárul –, úgy érzi magát, mintha egy időutazással bő másfél századot visszaröppent volna az időben, s tulajdonképpen Madách Imre vendége lenne. A házigazda pedig mintha csak egy perce ment volna ki a szobából, valamit elintézni a birtok körül. A bejárattól jobbra íróasztal, rajta gyertya, kalamáris, toll, egy árkus papír, a Tragédia már kész kötetben, mintha csak most írt volna pár sort Ádám valamelyik monológjából. Balra egy biliárdasztal, amelyen mintha csak az előbb hagyták volna félbe a partit, a szomszéd uraság éppen így rakta le a dákót, szemben korabeli kanapé, az ágy előtt kopott perzsaszőnyeg, amelyről úgy tűnik, rendeltetésszerűen használják most is. S ahogy halad a látogató újabb és újabb termeken, szalonokon át, megelevenedik a 19. század nemesi létének miliője, a nógrádi kisnemesek szórakozásának helye, a bigott úriasszony, Madách édesanyja és a kicsapongó feleség, Fráter Erzsébet szalonja. Kontrasztok, jelzések pontos arányban adagolva.

Bár a művészettörténész és muzeológus, Štefan Holčík sokszor kemény vitákat folytatott a látványtervezőkkel – bizonyos muzeológiai elvek kölcsönös tiszteletben tartásának érdekében –, a végeredmény egy nagyon izgalmas, teljes történelmi hűségre törekvő, parádés tárlat. S ez még csak az eleje.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"124476","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"360","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A Madách-év

eseményei 2014-ben

Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője szerint jövő januárban a kastély további termeiben nyitják meg Az ember tragédiáját bemutató kiállítást, amelyen igazi csemegék várják a nézőt.

A darab kritikáinak, színháztörténeti emlékeinek bemutatása mellett megnyílik majd a Madách Kutatóközpont, létrehozzák a Madách életét és munkásságát, a határokon átnyúló közös örökséget bemutató szlovák–magyar közös honlapot, s ezzel a mintegy másfél millió eurós költséggel megújult alsósztregovai Madách-kastély az ország egyik legszebb múzeumi intézményévé fejlődhet.

Gesztusok

múltnak és jövőnek

A Madách-kastélyban most megnyílt kiállítás két olyan személy emléke előtt is tisztelegni kíván, akik nélkül nem lenne ma ez az irodalmi emlékhely az, ami: szellemi központ, kutatói bázis és kiváló emlékmúzeum. Az egyik személy Balassa Géza: az ő kezdeményezésének eredménye volt 1964-ben az első Madách-kiállítás megnyitása. A másik Kerényi Ferenc irodalomtörténész, aki sajnálatosan korán hagyta itt kollégáit és barátait. Nélküle a Madách-kastély mai arculata nem lenne az, ami.

S az is bebizonyosodott, hogy amikor bő tíz évvel ezelőtt végre a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma felügyelete alá került az alsósztregovai Madách-kastély, alaptalanok és feleslegesek voltak a helyi aggályok, felesleges volt a rosszhiszeműség, amikor azt sugallták: nem lesz ebből semmi, ezt is elveszik a régiótól. Felesleges volt a rosszhiszeműség, mert egy kis csapat munkájával bizony komoly múzeum alakult ki Alsósztregován! A magyar nyelvterület egyik legizgalmasabban kialakított irodalmi emlékhelye!