Átvette a stafétabotot

Pár hete Mizser Attila váltotta Szalay Zoltánt, lapunk új főszerkesztőjét az Irodalmi Szemle főnöki székében, amely szék persze csupán virtuális, hiszen ma már mindegy, hol ül fizikai valójá-ban az illető, akinek a térdén a laptop elhelyezkedik. Az új főszerkesztő szülővárosában, Füleken ül. Nemrég még a salgótarjáni székhelyű Palóc-föld élén tevékenykedett.

A Palócföld főszerkesztőjeként mennyire figyelte az Irodalmi Szemlét az utóbbi években, és mi az, amin a közeljövőben változtatni szándékozik?

Figyelemmel kísértem a Szemle körüli, néhány évvel ezelőtti átalakulást. A Pozsonyi Magyar Intézetben egy alkalommal vendégei is voltunk a folyóiratnak, költőként pedig negyedéven át szerzője voltam a lap Zsemle című online rovatának. A Szalay Zoltán által vezetett folyóirat erénye volt, hogy a fiatalok érdeklődését is fel tudta kelteni a lap iránt, ez szerintem hiányzott a Szemle korábbi időszakaiból. Ezt az irányt mindenféleképp szeretném tartani, ugyanakkor számomra a lap kanonikus pozíciója is prioritás. Most az évfolyam felénél tartunk, a következő év januárjától beszélhetünk átgondoltabb változásokról.

Nagy múltú lapról van szó, amelynek több korszaka volt az elmúlt évtizedekben. Melyik periódust tartja a leghaladóbbnak?

A kilencvenes évekre, a Grendel- és a Tőzsér-korszakra emlékszem, amely fiatal költőként meghatározó élményt jelentett. Ebben az időszakban jelentkezett a Kalligram is. Igen, az egy izgalmas korszaka volt térségünk irodalmának.

Hogyan lehet versenyképes egy nyomtatott folyóirat az internet korában?

Közép-Európában vagyunk, magyar nyelvterületen, ez már önmagában meghatározó, itt meglehetősen nagy hagyománnyal bírt, bír a nyomtatott folyóirat-kultúra. Még él az a generáció is, amely ezt nemcsak egzotikumnak tekinti, mind az írók, mind az olvasók körében. Úgy tíz éven belül bizonyára ezt a kérdést újra kell majd gondolni, attól függően, hogy az erőterek, olvasói szokások változása milyen lendületet vesz.

Lesznek-e olyan új szerzők az Irodalmi Szemlében, akiket ön fedezett fel a Palócföldnél töltött időszakban?

Már vannak is, de ez természetes, és hál’ Istennek, ezek a szerzők nemcsak a Palócföld, illetve az Irodalmi Szemle szerzői, hanem több más jegyzett folyóiraté is. De ez egy folyamat, így remélhetőleg lesznek olyan fiatal alkotók, akik a Szemlében kezdik el majd a karrierjüket, pályájukat.

Milyen tematikus blokkok várhatóak idén, és milyen szempontok szerint választotta ki a témákat?

Egy megkezdett évfolyamban, „félidőben” vettem át a lapot, meghatározott költségvetésnél, és bizonyos keretek így már eleve adottak voltak. Ezek mentén kell és lehet gondolkodni, tehát a tematikus számok havi bontásban idén mindenféleképp jelentkeznek, és ezek az Idegenség, a Régió, a Forradalom, és a beszédes Változás munkacímmel bírnak. A változtatás jogát természetesen a szerkesztőség fenntartja. S hogy milyen kényszerű cserék, stratégiai váltások lesznek, azt majd a jövő dönti el.

Hogy néz ki a lap finanszírozása, mennyire tervezhetnek előre ebből a szempontból?

A lap fenntartása pályázati támogatásból történik, és egy meglévő, az elődöm által kialakított keretből gazdálkodunk júliustól az év végéig. A Szemle, más folyóiratokhoz hasonlóan, legfeljebb egy évre (a pályázati időszak idejére) tud előre gondolkodni.

Milyen más területekkel kíván foglalkozni a lap az irodalom mellett?

A képzőművészet, a színház, a film és természetesen a társadalomtudományok, tematikától függően, változó hangsúllyal lesznek jelen, szerepelnek a lapban.

Elődje a szó szoros értelmében is megmozgatta a szerkesztőséget, sok lapbemutatót tartott különböző helyszíneken. Folytatni kívánja ezt a hagyományt? Fontosnak tartja a közvetlen kapcsolatot az olvasókkal?

Igen, de ez természetes. Emellett kiemelten fontosnak tartom a szlovákiai magyar tudományos fórumokkal, az egyetemi tanszékekkel, az akadémiai kutatócsoportokkal való kapcsolattartást is. Füleken élek, látom azt is, mennyire fontos, hogy a Szemle Szlovákia vidéki, elsősorban magyarlakta településein is jelen tudjon lenni, mind a terjesztés, mind a közönségtalálkozók szempontjából. A közösségi háló tapasztalatai, visszajelzései is dominánsak a lap orientációjában. A szerkesztőségben a korábbi tagok mellett három új név szerepel, Polgár Anikó az egyetemekkel való kapcsolattartás, kommunikáció okán lett a szerkesztőbizottság tagja, Nagy Hajnal Csilla az online felületen és a fiatal generáció megszólításában kapott az eddiginél hangsúlyosabb szerepet, Nagy Csilla pedig a magyarországi szerzők eléréséért és az ottani jelenlétért vállal felelősséget. Jövőre mindenféleképp szeretném, ha Magyarországon is országos terjesztésben tudna a lap megjelenni, remélem, még nem késtünk el vele, hisz a Szeme lassan a hatvanadik évfolyamába lép.