Arccal a kisszínpadok felé!

A Deti Picasso szerdán éjjel bukkan fel a WAN2 színpadonA most következő válogatás teljesen szubjektív, ám némiképp azért „terelgető szándékú”. Itt vannak mindjárt moszkvai kedvenceim, a Deti Picasso, akik szerdán éjjel bukkannak fel a WAN2 színpadon. Az örmény folkot erjesztették össze némi pop-rock-, sőt elektronikus zenével, és nem riadnak viszsza a további kísérletezéstől sem, a Szigetre például egy vonósnégyessel egészül ki a felállás. Dalaikról csak annyit, hogy ha Djivan Gasparyan az örmények melankolikus természetét képviseli, a System Of a Down pedig a másik, érdesebb végletet, akkor a Deti Picasso e két világ ötvözetét nyújtja.

A Bahia Színpadon ugyanaznap két figyelemre méltó magyar csapat szerezhet új híveket magának. A Mantra Porno stílusa talán a trip-hophoz áll a legközelebb, ám funkysabb, gitárokkal megspékelt számaik is vannak, az elektronikus alapokat gyakran fúvósok díszítik. A szegedi Jeffo’s Dream zenekar lelki rokonai talán a Mocheeba és a Moloko, ám némi Massive Attack-os hangzást is felfedezhet náluk, aki nagyon fülel. Ezek után futás a Pesti Est Színpadra, ahol egy igazi alternatív legenda, a Satöbbi zenekar bizonygatja majd, hogy „a zsiráf még mindig szép”. Az utánuk következő Kistehén Tánczenekar pedig remélhetőleg már tájainkon sem szorul bemutatásra.

Aki látta már az egyébként kedves és szórakoztató Jovanottit, csütörtökön este a nagyszínpad helyett inkább a Roma Sátorba nézzen be Nadya Golski koncertjére. Az ausztrál útlevéllel közlekedő hölgy a csendes-óceáni szigetvilágból érkezik, zenéjében magával hordozza kelet-európai gyökereit és francia neveltetését, mindezt törzsi dalokkal és bluesszal fűszerezve. Érzéki hangjával intim, vibrálóan élő hangulatot teremt. Jó választás lehet aznap estére a Jazz Színpadon a kanadai pozanos, Tom Walsh is, aki az avantgard jazz, az alternatív zene és a kortárs zene hullámain szörfözik, és ezúttal trióban kollaborál Balázs Elemér dobossal és Szandai Matyás bőgőssel.

A pénteki nap legnagyobb kisszínpadi szenzációjának a Coldcut fellépése ígérkezik. Ez a brit zenész-producer-DJ-divatdiktátor duó ma már intézménynek számít, ők vágtak hűvös ösvényt az elektronikus tánczenének, ők adták ki a műfaj máig etalonnak számító lemezeit, és főleg nekik köszönhető, hogy az underground tánczenéből a mainstreambe is átszüremlett valamicske. Ráadásul még mindig egy lépéssel a legújabb trendek előtt haladnak. Aznap érdemes útba ejteni a világzenei színpadot is, melynek kínálata egy külön újságoldalnyi misét is megérne. Nagy felfedezés lehet a francia színeket képviselő Les Boukakes, amelyben tunéziai, algériai, korzikai és francia muzsikusok munkálkodnak, és amelyet a Mano Negra örököseiként emlegetnek, talán a „politikusi attitűd” miatt is. Ügyesen ötvözik a karcos, punkos európai rockzenét az észak-afrikai rai és gnawa hagyományával, ami élőben ellenállhatatlan koktélnak ígérkezik.

Másnap ugyanabban az időben és ugyanott egy másik francia zenekar, a kategorizálhatatlan Orange Blossom mutatkozik be Magyarországon. Zenéjükben minden benne van, ami az utóbbi két évtizedben érdekes volt világzenei fronton. Punk és elektronikus zene, núbiai és arab lebegő melódiák, markáns ritmusok, hegedű és szemplerek. Megkockáztatom, hogy az Orange Blossom jóval eredetibb és frissebb Robert Plant world-music formációjánál, amelynek előzenekaraként turnéznak idén.

Ugyancsak szombat este főidőben lép fel a Bahián a prágai Gregor Samsa, a Jutott Nekiből ismert Gál Attila zenekara, amelyet tavaly egy nagyszínpadi gigasztár miatt hagytam ki. Idén behozom lemaradásomat, mert aki Kafka Átváltozásának főszereplőjéről nevez el egy zenekart, az rossz ember nem lehet, a hathúros basszusgitár pedig a Primus funk-punkja óta amúgy is kedvenc hangszerem.

Vasárnap a WAN2-n az elmúlt év magyar minimál ragga-hiphop botrányhőse, Copy Con kezdi a napot. Első hallásra zenebohóc, másodikra már az anyaország legkarakteresebb megmondó-embere. Ki ne ismerné a neten vírusként terjedő, üdén trágár anti-Windows himnuszát? Aki mégsem, az kattintson ide: www.copycon.atw.hu Aznap este akár ott is lehet ragadni a leghaladóbb kisszínpad előtt, mert hátra lesz még a latinos ritmusokat ska-alapokkal összeeresztő és ravaszdi fúvósokkal tarkító Anselmo Crew, a „villanyzene” magyarországi innovátorának számító NEO, a francia hip-hop legprogresszívabb testvérpárja, Mouss et Hakim, valamint egy MaNga nevű török formáció, amely igazi fúziós portéka: nu-metal, hiphop és anatóliai népzene bizarr keverékét hozták létre, hazájukban immár nemzedéki hősök.

Akik mindezt túl bonyolult hallgatnivalónak tartják, átmehetnek a Bahiára, ahol vasárnap este nyolctól a két szlovákiai magyar szigetes fellépő egyike, a királyhelmeci Waterfall játszik dallamos rockzenét. A hagyományos és az alternatív határán egyensúlyozó zenekar adottságai mindenképp túlmutatnak a régió határain, ha egy nagy kiadó felkarolná őket, ugyanakkorát robbanthatnának, mint az öt-hat agyonsztárolt hazai zenekar bármelyike. Karakteres ének, komor gitárok, lázadó fíling. Már csak hazafiságból is illik meghallgatni őket a Szigeten.

És végre itt a hétfő, és legesleg-kedvencebb zenekarom, a Leningrad, akiket úgy várok, mint egy felajzott tinilány az aktuális fiúcsapatot. A huszonegyedik század rock-artistái közül egyedül nekik hittem el, hogy nem kell még temetni az undergroundot, hogy a zene adhat átfogó, „összkulturális” élményt, hogy lehet valaki egyszerre önironikus és véresen komoly, pimaszul kibukott és németesen pontos. Az alapok valahol a ska és a katonai induló közötti légüres térben keresendők, ehhez társul egyfajta nyers-plebejus fíling, és persze az orosz népdalkincs. Mindez sajátosan kitekerve, mintha folyamatosan önmagukat parodizálnák, mintha csupán azért lenne a kisujjukban az összes létező stílus, hogy viccet csinálhassanak belőlük. Frontemberük, Sergey Shnorov mellesleg internacionális szupersztár kvalitásokkal bír. Kérem önöket, drága olvasók, ne hagyják ki ezt a koncertet a világzenei nagyszínpadon! Akinek nem jön be a Leningrad, nálam reklamálhat, vagy mehet rázni egyet a néma diszkóba.

Ez nem poén akart lenni, a Silent Disco tényleg létezik, és jelenleg egész Európában arat. A résztvevőknek komoly akusztikus élmény, a kívülállóknak furcsa vizuális kép, hiszen a táncolók egy drót nélküli fejhallgatóba kapják a jót, a sátorba bekukkantók viszont csak a nagy csendet hallják, és azt látják, hogy odabent mindenki más-más ritmusra ráng. Választható ugyanis hard house, techno, punk, klasszikus diszkó, vagy akár salsa is. A jelen lévő dj-k folyamatos keveréssel sajátos légkört teremtenek, az állandó közreműködők mellett minden helyszínen helyi underground dj-ket is hallhat a nagyérdemű. A Silent Disco sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga Fatboy Slim is jelentkezett már vendégelőadónak, miután a Glastonbury fesztiválon szemtanúja volt e bizarr házibulinak

Helyszűke miatt itt kell pontot tennem az ajánló végére. Nehéz dolgunk lesz idén, a bőség kosara nagyobb, mint valaha, róhatjuk a köröket kifulladásig. Aki semmiről sem akar lemaradni, robogóval, vagy helikopterrel közlekedjen. Az otthon maradottak pedig csütörtökön olvashatják e hasábokon az első hangulatjelentést Európa legnagyobb kulturális fesztiváljáról.