Negyvenedszer jelentette meg az idei könyvhétre a Magvető a Szép versek című antológiát. Ebbe a versgyűjteménybe a már bevált kiadói elv szerint olyan költemények kerülnek, melyeket az elmúlt éven ismerhettek meg a versbarátok.
Antológiák sűrűjében: kik válogatnak és kiknek
Évről évre tartozik az antológiához egy költőlista is: ebből tudni, ki mindenkit s mely évben tartottak az összeállítók szerepeltetésre érdemesnek. A szlovákiai (születésű, lakhelyű stb.) magyar költők közül az idei Szép versek Tőzsér Árpád tizenkét részes versfüzérét közli, Tőzsér egyébként nyolcadik éve szerepel rendszeresen az antológiában, gondolom, nem csak az én legnagyobb megelégedésemre. Rajta kívül csak ketten: Varga Imre öt alkalommal (legutóbb tíz évvel ezelőtt), Keszeli Ferenc kétszer (legutóbb 1990-ben). Kérdés: lehetséges volna-e, vagy legalább elképzelhető-e olyan optimálisnak tekinthető középút, mely valahol az elitkánon kizárólagossága és kirekesztő sutasága meg a 77 legjobb zabosi költők nevetségessége között vezetne, s rajta az olvasó, az elit, a mezei (erdei, lápi, iskolás és iskolázatlan stb.) abban a tudatban járna-kelne, hogy a leginkább képzettek az egyezményesen legjobbakat kínálják s kívánják neki. Se többet, se kevesebbet. Máskülönben kánon alatt nem mértéket, mércét, mintát és mintaképet ért majd az olvasó. S persze, ez volna a kisebbik baj. De közben esetleg elmegy a kedve a versolvasástól is, hiszen már rég nem arról hall és olvas, hogy mitől vers a vers, azaz hogy mit is értsen vers alatt. Egyáltalán: mit jelent ma az, hogy „szép versek”?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.