Ami a Versforralóból kiforrt

Egy irodalmi szervezetnek is becsületére válna az a projekt, amelyet egy fiatal magyar-országi grafikus valósított meg nálunk minimális pénz-ből, sok munkával, ráadásul nem is a „tanult szakmájá-ban”. Irodalmi pályázatot hirdetett középiskolások számára.

Gráf Dóra azon szerencsések egyike, akik a Kárpát-medence szórvány-magyarságát segítő Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként kilenc hónapot tölthettek nálunk, közelebbről Kassán. Fogadószervezete, a Rovás berkein belül kapcsolódott be a szlovákiai magyar közösség aktivitásaiba 2017 szeptemberétől idén májusig. Tanulmányait a Magyar Képző-művészeti Egyetemen és a krakkói Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián végezte. Az irodalommal úgy került kapcsolatba, hogy maga is ír verseket. Alkotásai több folyóiratban, köztük az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Kíváncsi volt, mennyire érdekli a költészet művelése az itteni tizenéves korosztályt.

„Első lépésként e-mailben elküldtem az összes szlovákiai magyar középiskolának és gimnáziumnak a felhívást a Versforraló pályázatra. Nem tudom, eljutott-e minden magyartanárhoz, illetve a lehetőséget terjeszteni hivatott személyekhez ez a levél. A kassai és környékbeli iskolákat személyesen is meglátogattam, több helyen a diákokkal is tudtam ismertetni a feltételeket. Több sajtótermékben is megjelent a felhívás, illetve Facebook- és Instagram-profilt is készítettem a pályázatnak” – meséli Gráf Dóra, hozzátéve, hogy az e-mailekre egyetlen iskolából kapott csak választ, a többiek nem jeleztek vissza. Azt, hogy mégis célba ért az üzenet, onnan lehetett tudni, hogy több helyről a tanárok küldték el diákjaik verseit. „Persze az is lehet, hogy máshonnan szereztek tudomást róla, de ezt már nem firtattam.”

Összesen negyvenketten pályáztak 102 verssel (egy diák maximum három művel nevezhetett), ami figyelemre méltó eredmény, legalábbis a mennyiséget illetően. A beküldött művek minőségét nem az ötletgazda, hanem egy szakavatott háromtagú zsűri vizsgálta, Gráf Dóra csak továbbította nekik az anyagot, de azért minden verset elolvasott.

„Olyan sokat nem változott a világ azóta, hogy én voltam középiskolás, mert a témák hasonlóak voltak azokhoz, mint ami a mi korosztályunkat foglalkoztatta tizenévesen. Például a szerelem és a csalódás különböző fázisai. Volt viszont néhány olyan téma, ami Magyarországon kevésbé szokványos ennél a korosztálynál, például vallási kérdések és a nemzeti témakör. Úgy tűnik, a szlovákiai fiatalok másképp, komolyabban foglalkoznak ezekkel a gondolatokkal, mint magyarországi kortársaik.”

A zsűritagokat is Dóra kérte fel a beérkezett művek értékelésére. „Igyekeztem úgy összeállítani a zsűrit, hogy magyarországi és itteni szakember is legyen köztük. Kellett valaki, aki belülről ismeri ezt a közeget, azaz középiskolában tanít. Ezért esett a választásom Mihályi Molnár Lászlóra. Ugyanakkor nem akartam szeparálni ezt a kezdeményezést, és kíváncsi voltam, beilleszthető-e a magyarországi közegbe. Ezért kértem fel egy odahaza elismert szerzőt, Áfra Jánost. A harmadik tag pedig Nagy Hajnal Csilla volt, aki losonci születésű, jelenleg Budapesten tanul, első önálló verskötete nagy sikert aratott, és magyarországi irodalmi folyóiratokban is publikál.”

Dóra bevallotta, hogy a zsűritagok eleinte eléggé csalódottak voltak. „De megmagyaráztam nekik, hogy egy itteni vidéki iskolába járó diák verseit nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, mint egy budapesti vagy debreceni elitgimnázium tanulójának a próbálkozásait, aki akár hetente eljárhat irodalmi rendezvényekre, író-olvasó találkozókra. És személyesen is tanácsot kérhet tapasztalt szerzőktől. Ezeknek a pályázóknak a nagy része valószínűleg nagyon ritkán vagy talán nem is találkozik kortárs magyar irodalommal. Ezért kicsit 19. századi stílusban írnak. ”

A zsűri tizennégy olyan fiatalt talált, akiknek a versei bekerülhettek a Versforraló-fanzinnak becézett füzetkébe, melynek grafikai munkálatait szintén Dóra végezte, és amely a kassai Rovás jóvoltából jelenhetett meg. A kezdeményezésnek tehát kézzelfogható eredménye is van, a kiadványt minden olyan iskola megkapta postán, amelynek diákjai szerepelnek benne. „Szerintem eléggé nívós lett az anyag, sok kedvencem van köztük, és biztos, hogy én nem írtam ilyen színvonalú verseket tizenéves koromban” – jegyezte meg Dóra. Az első három helyezettnek Magyarország Kassai Főkonzulátusa összesen 180 euró értékben ajánlott fel ajándékutalványt, az első öt helyezett pedig meghívást kapott különböző magyarországi és hazai írószervezetek nyári irodalmi táboraiba. Nálunk a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának workshopján vehetnek részt, amely augusztusban lesz Várhosszúréten.

Azt még nem tudni, lesz-e folytatása a Versforralónak, vagy egyszeri kezdeményezésről volt szó. „Egyelőre nem úgy néz ki a jövőm, hogy tovább tudnék ezzel foglalkozni, de nagyon boldog lennék, ha egy kulturális vagy irodalmi szervezet folytatná, amit elkezdtem” – mondja Gráf Dóra.

A kísérlet tehát sikerült, nem kell attól tartani, hogy alig páran jelentkeznek egy ilyen pályázatra. Ami akár felhívás is lehet keringőre az illetékeseknek.

A Versforraló pályázat ötletgazdája egyébként egy éven át tagja volt a Független Mentorhálózatnak, ahol épp Nagy Hajnal Csilla vette őt a szárnyai alá. Választott hivatásán belül jelenleg az alkalmazott grafika érdekli a leginkább, ezen a területen szeretne elhelyezkedni. A jövőben képzőművészettel és irodalommal is szeretne foglalkozni, mert úgy érzi, a kettő párhuzamosan is művelhető. „Azokat a dolgokat, amikről írok, nem tudnám grafikában kifejezni, és ez fordítva is érvényes. A művészeten belül igyekszem mindennek megtalálni a legmegfelelőbb formát. ”