Amerikai recept szerint

Hetven százalékban telt meg a kassai Tatra mozi nézőtere az Oscarra jelölt Želary című film szlovákiai bemutatóján. Ez nem kommentár, csak megállapítás, nyilván a ködös-esős időjárás okolható érte. Az első nyilvános vetítésen az alkotók természetesen a közönség reakcióit figyelték, azaz legszívesebben a vászonnak háttal ültek volna. Aggodalomra nem volt ok, minden a tervek szerint haladt: a gyerekszereplő bájos szemforgatását „Ah!” sóhajokkal, a sebet pálinkával fertőtlenítő öregasszonyt kollektív felszisszenéssel jutalmazta a nagyérdemű, amikor pedig Cserhalmi György a kutyusnak passzolta át felesége első főztjét, és az eb is undorodva fordult el a táltól, mindenki felkacagott. Hiába, ezek a dolgok mindenütt a világon működnek, főleg ha két gyerek, kutya és romantikus hegyek-völgyek is „játszanak”, sőt némi naturalista brutalitás is belefér a koncepcióba. A Želary nagy részét Észak-Szlovákiában vették fel, a mellékszereplők és statiszták egy része szlovák állampolgár, a szexéhes szovjet katonákat például az eperjesi ukrán színház művészei alakították. A költségek egy részét szintén nálunk pályázták össze a producerek, ezért aztán bizonyára joggal fut a tévében olyan szövegű beharangozó, hogy „szlovák alkotók Oscar-jelölése”. Ha a film megkapja a szobrocskát, nyilván teljesen kisajátítják. Márpedig komoly esély van erre, hiszen az amerikaiak szájíze szerint készült, figyelembe véve a menő trendeket, hatásemeleket, cselekményvezetési, közgondolkodási kliséket, és persze a külföldi alkotások esetében feltétlen jelen lévő egzotikumigényt. Ondřej Trojan rendező, aki a film egyik producere is, legfontosabb közlendőjének azt tartotta Kassán, hogy ha tetszett nekünk a film, híreszteljük el ismerőseink körében is, milyen jól szórakoztunk, hogy ők is jegyet váltsanak rá. Ez fontos mondat, szívem szerint kurzívval írnám, hiszen a szponzorok ma már nálunk is a nézőszámhoz kötik a támogatást, azaz ha nem látták elegen az alkotást, vissza kell adni a támogatás egy részét. Ünneprontónak tűnök, tudom, de kikívánkozott ez a dolog, a csehek ugyanis egy patikamérlegen kidekázott, tökéletes amerikai filmet csináltak. Ki-ki döntse el, jó hír lesz-e, vagy rossz, ha megkapják érte az Oscar-díjat...