A Quimby Pozsonyban

JUHÁSZ KATALIN

Május 23-án, pénteken a Quimby koncertezik a pozsonyi KC Dunajban (Nedbalova 3.). Kiss Tibi és csapata három éve, közvetlenül a klub megnyitása után próbálta ki a haladó zenékre és összművészeti programokra specializálódó hely színpadát.

Mára már a nagymamák is hallottak róluk, ha mást nem, hát azt, hogy ők játsszák a Most múlik pontosan című megaslágert. A Quimby az undergroundból küzdötte fel magát, bizonyítva azt az optimista vélekedést, mely szerint a jó zene a kereskedelmi nyálgépezet zökkenőmentes működése ellenére megtalálja az utat a tömegekhez. A Quimbynek például alig tizenöt év kellett ehhez. Hozzánk a kilecvenes évek közepén alig szivárgott át valami déli szomszédaink pezsgő alternatív színteréről, úgyhogy nem csodálkoznék rajta, ha tizenévesek és egyetemisták alkotnák a többséget a szimpatikus fővárosi kultúrközpontban.

A zenekar stílusának elemzésére kevés itt a hely, legyen elég annyi, hogy Tom Waits, Nick Cave, Lou Reed, a kocsmapunk, a Brecht-szongok és a sanzonok világából fejlődött jellegzetesen egyéni, poétikus hangzássá. Hangszereléseik változatosak, teret kap a trombita, mindenféle és -forma ütőhangszer (a kettes számú frontember, Varga Livius jóvoltából), az „ordibátor” vagy hétköznapi nevén megafon, sőt némi finom elektronika is. Kiss Tibor szövegeiből több magyar szakos diák írt már egyetemi évfolyammunkát.