A lét elviselhető nehézsége

Aňa Geislerová és Jana BrejchováKéparchívumA Szép nő, durva helyzet (a szlovákiai mozik Kráska v neznázích címmel vetítik) mondanivalója ugyanis idő feletti, tehát nem a mának szól, bár a történet itt és ma játszódik. Az alkotók szerint – sorrend Jan Hřebejk – a szex, a pénz és a rendes ember mozgatja a cselekmény rugóit. Nézzük hát, miből mennyi van a filmben. Szexből egyetlen (nagy)jelenet. A történet főhőse, egy érzéki, szőkés-vörös kis bestia, bizonyos Marcela (Aňa Geislerová) két férfi között kell hogy döntsön. Kicsit tahó, de mégis szerethető férje (Roman Luknár) és nagyúri eleganciával közlekedő, finom ízlésű és finom lelkű barátja között. Eget-földet rázó, szenvedélyes szerelemről egyelőre szó sincs, mint ahogy a házasság alapjai sem repedeznek a kiszemelt párnál. Alkalmi vitáik-veszekedéseik nem lépik túl azt a bizonyos határvonalat, amely után már csak a szétköltözés következhet, a két anyósnak (Emília Vášáryová és Jana Brejchová) azonban így is van dolga elég, hogy a hirtelen fellobbanó tüzeket időben eloltsák. De mondom: ez még mind belefér. Férj és feleség ugyanis csak a mindennapok mókuskerekében ütközik, ágybeli együttléteik olyan szenvedélyesek, hogy ha nem jön az a bizonyos harmadik (aki majd épp a párnák közt marad adósa), akkor a végtelenségig megy minden a régiben. Átokkal és gyönyörrel, mézzel és méreggel. Konfliktusokat ugyanis csak a férj zűrös ügyei visznek a házasságba. A ház melletti szerviz ugyanis nem más, mint egy titkos kocsibontó, drága autók gyors értékesítőhelye. A férj pedig – bár a feleség sem az Akadémia tudományos munkatársa – a hétköznapok minden hájjal megkent, csavaros eszű, műveltségből azonban nem sokat szakított hőse. Az állandó „vészhelyzet” pedig még egy jól működő házasság alapjaiban is képes repedéseket okozni. „A messziről jött ember” pedig a legjobbkor hozza a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, az anyagi biztonságot. A szenvedély ugyan már csak takaréklángon ég benne, de ad helyette valami mást, ami Marcela életéből mindig is hiányzott. Önfegyelmet, belső eleganciát, távoli ragyogást. Toszkána festői szépségét. Az őszülő „őrangyal” ugyanis egy Prágából elszármazott, Olaszországba költözött úriember, aki hazalátogatása során belebotlik a mi kis bestiánkba, ő pedig pillanatok alatt, minden erőfeszítés nélkül az ujjai köré csavarja. Két gyerkőcével együtt magába bolondítja. A lavina szépen, lassan indul be, nem söpör el maga előtt mindent, ami az útjában áll. Marcela ösztönei pontos „kijelzők”. Amikor a zavarosban halászó férjet bekasznizzák, átköltözik anyjához, ahol annak örökké kéjes élvezettel kekeckedő párja (Jiří Schmitzer) rágja majd az idegeit. Egy anya persze (előbb-utóbb) mindenbe beletörődik, főleg, ha a jóból neki is csöppen. Az örökös zűrből, a „ma egy kicsit fent, de holnap már megint nagyon lent” állapotából nem nehéz kiszállni. Korunk Hamupipőkéje gyorsan le tud szokni a papírdobozos borról, ha a másik asztalon sushi van a tányéron.

Hřebejk és udvari forgatókönyvírója, Petr Jarchovský remekül mesélnek, nem bogoznak össze egyetlen szálat sem a történetben, minden világos és érthető, ez az emberi jellemek filmje. Még csak nem is a változó jellemeké, hanem az egymást kiegészítő vagy éppen zavaró karaktereké. Van persze társadalomkritikai éle is a filmnek, hiszen itt és ma játszódik a történet, megmutatja, hol élünk, milyen helyzetekbe kényszerülünk, de elsődleges célja az, hogy magatartásokat, gondolkodásmódokat, különböző érzelmi világokat mutasson meg. Jellemeket ütköztet – mesterien. Különböző függőségeket láttat – kristálytisztán. Nem ítélkezik, csak a figyelmünket kéri. Arra int, amire a jó anya inti gyerekét: „Ne csak önmagadra gondolj, figyelj másokra is!” Élni és együtt élni ugyanis nem ugyanazt jelenti. A nagylelkű emigráns, a Toszkánában élő prágai mellett megjelenik a született ördög is, a minden kétes ügyre kapható ügyvéd (Jiří Macháček), aki a tisztességtelenség láthatatlan kiskapuit hivatott megmutatni. S hogy még egyértelműbb legyen a jelen: Václav Havel is feltűnik a filmben, amint végigsétál az árvíz sújtotta városon.

Nosztalgikus komédiái után Jan Hřebejk eljutott a mába. Termékeny rendező. Tehetős producerek állnak mögötte, akik tudják: vele nem kell kockáztatniuk. A tuti siker sosem marad el. És ez történik most is: Karlovy Vary idei fesztiválján, ahol a zsűri különdíját kapta a film, a bemutató után hosszú percekig tombolva tapsolt a közönség. A forgalmazó feje sem fáj. Hetek óta ez a film a sláger a csehországi mozikban. Geislerová most is remekel. Ha francia színésznő, már egész Európa az ő nevét skandálja. Brejchová az „archívumból” jött vissza. Neki már a puszta arca is beszél, nincs szüksége szövegre. Vášáryová is úgy hiteles, ahogy a kamera előtt létezik. Abrhám az őszülő sármőr vonzerejét bevetve a tenyeréből eteti a nézőt. Luknár lekörözhetetlen. Az a típusú színész, aki még az erekcióját is képes odavetni a vászonra a hitelesség érdekében. A nagy „felfedezés” Jiří Schmitzer, akiről eddig is tudhattuk, hogy zseniális színész, de amit ebben a történetben nyújt, az valóban nagy horderejű játék. Egy ilyen csapat csodákra képes. Főleg egy csiszolt tehetségű rendezővel és egy nagyszerű forgatókönyvíróval az élen.