A legnépszerűbb dalnokok Európa- és világszerte

Az érzelmes dalnokok szinte a semmiből előkerülve hódították meg a közönséget egyszerű, könynyen megjegyezhető dalaikkal, amelyekre rögtön ráharaptak a rádiók és a zenetévék is. Bár a legfeltűnőbben tavaly a brit piacot fertőzte meg a jelenség, a kontinensre is átgyűrűzött idén, sőt, már Amerikában is feltűntek a britek. Mi az, hogy feltűntek: James Blunt és a You’Re Beautiful listavezető lett a Billboard kislemezlistáján – ilyen magasan brit előadó Elton John Candle In The Wind 97-e óta nem járt. A legsikeresebb énekes-dalszerzők mind különböző nemzetiségűek, mégsem túlzás egy kalap alá véve bemutatni őket.

A könnyen megjegyezhető, egyszerű, ugyanakkor túláradóan érzelmes dalok mindig is sikerre voltak ítélve, és ez most sincs másként. Maga az énekes-dalszerző (singer-songwriter) fogalma természetesen egyáltalán nem új: Bob Dylan, Leonard Cohen, Cat Stevens vagy Carole King már a hatvanas években örökérvényű lemezekkel mutatták meg, hogy nem kell ahhoz teljes zenekar, hogy valaki sikeres legyen, elég egy akusztikus gitár vagy egy zongora, és a többi már az előadón múlik. „A nagyközönség mindig is vevő volt a legegyszerűbb dolgokra: egy tisztességes dal, érthető üzenettel, az alapokra korlátozva – gitár, zongora, ének” – idézi a BBC Paul Reest, a Q magazin szerkesztőjét. ĺgy aztán az elmúlt negyven év során mindig volt elegendő dalnok a népszerű előadók között. Az újonnan feltűnt generáció előtt talán volt némi üresedés, ezért is jött hirtelen ennyi új előadó, akik közül többen inkább mutatnak rokonságot a kilencvenes évek tragikus sorsú dalszerzőivel, Jeff Buckley-val vagy Elliott Smith-szel, sőt, még a Coldplay vagy a Keane is inkább eszébe juthat róluk a hallgatónak, mint mondjuk Dylan. Ennek megfelelően majdnem mindre jellemző a mindent átható melankólia, és a dalok témája is főként a szerelmi csalódások különböző változatait járja körül.

James Blunt

A debütáló lemezéből most már világszerte nyolcmillió példányt eladó Bluntról elsősorban azt szokás tudni, hogy Koszovóban szolgált békefenntartóként. Állítása szerint a délszláv háború általa látott borzalmai segítettek abban, hogy keményebbé váljon, és nagy tévedés azt hinni róla, hogy érzelgős alak lenne. „Sosem gondoltam azt, hogy én mindenképpen katona akarok lenni. Mindig is zenész szerettem volna lenni, a hadsereg csak amolyan időnyerés volt” – mondta Blunt, aki régi katonai hagyományokkal bíró családban született. A kis Jamesnek sokáig nem engedték szülei, hogy könnyűzenét hallgasson, édesanyja viszont bátorította, hogy minél több hangszeren tanuljon meg játszani. Ennek ellenére tudta, hogy első a szolgálat, és négy évet húzott le a brit hadseregben, ahonnét századosként szerelt le. Egy évvel később már a több énekesnő karrierjét is sínre tevő, Linda Perry szerződtette kiadójához Bluntot, aki Los Angelesben vette fel a Back To Bedlam című első lemezét. Eleinte az album nem sok vizet zavart Amerikában, viszont az Elton Johnnal turnézó Blunt szép lassan meghódította Nagy-Britanniát, és végül az album harmadik kislemeze, a You’Re Beautiful hozta meg a sikert, így a nyár már róla szólt. A Back To Bedlam több mint kétmillió eladott példánnyal 2005 legsikeresebb lemeze lett az Egyesült Királyságban, de az album a kontinensen is szinte mindenütt a TOP 5-be jutott. Sikerei ellenére – vagy talán éppen amiatt – Bluntnak kijutott alaposan a negatív kritikákból, amelyekre a BRIT Awards díjátadón így válaszolt: „Annyiszor vádoltak azzal, hogy úgy énekelek, mint egy lány, hogy fantasztikus érzés a legjobb férfi énekesnek lenni”. Az énekes a legjobb popteljesítményért és a legjobb brit férfi énekesként kapott díjat, és még Chris Martin, a Coldplay frontembere is védelmébe vette Bluntot, akiről még biztosan sokat fogunk hallani a jövőben.

Daniel Powter

Az állandóan idétlen szőrmesapkában mutatkozó, kanadai Daniel Powter eddigi karrierje két szóban foglalható össze: Bad Day. No, nem mintha az énekes-billentyűsnek folyton rossz napja lenne, viszont ez a dal a tavalyi év egyik leggyakrabban játszott dala volt a rádiókban világszerte. A 35 éves Powtert elég későn érte utol a világsiker, de James Blunthoz hasonlóan, az ő karrierjében is nagy szerepe volt zongorista édesanyjának, aki nem sajnált hosszú utazásokat tenni fiával csak azért, hogy lássák például Prince-t fellépni Vancouverben. Az énekesnek gyerekként állandó zaklatásban volt része az iskolában, és egy autóbalesetnek köszönhetően pedig, nagy forradások csúfították fejét – ezért kezdte el viselni védjegyszerű sapkáit, amelyekből állítása szerint negyvennél is több van otthon a szekrényben. A helyenként Elton Johnra emlékeztető, zongorára írt szomorkás dalok közül végül a Bad Day hozta meg a sikert Powter számára, és közvetlenül a hozzá készülő klip forgatása előestéjén égett le az énekes háza, így aztán nem volt nehéz megfelelő hangulatba lovalnia magát a forgatáshoz. A Bad Day és a saját nevét viselő album világsikere azonban bőven kárpótolhatta az eddigi sorscsapások miatt.

Jack Johnson

Ahogyan James Bluntról köztudott békefenntartói múltja, ugyanúgy Jack Johnsonról is megírtuk már többször, hogy Hawaii szigetén született és profi szörfös. Johnson aztán a kaliforniai Santa Barbara egyetemén filmrendezőnek tanult, és két társával szörfös dokumentumfilmeket is készített. Ekkor azonban már a polihisztornak is beillő fiatalember dalaival is felhívta magára a figyelmet, és szerepelt is a G. Love and Special Sauce modern blues-rock együttes egyik lemezén. Végül aztán a zenei pályára állt rá, és ennek első jele a 2001-ben megjelent Brushfire Fairytales című szólóalbuma volt, amelyet két évvel később az On And On követett. Ezek fokozatosan tették népszerűbbé az énekest, aki a többi kollegájával ellentétben, kevésbé melankolikus zenében utazik, többféle zenei hatást – főként funk és blues – mutatva zenéjében. Az igazi áttörést végül a tavalyi In Between Dreams jelentette, a lemez világsikerének és gondtalan hangulatának köszönhetően bízták meg Johnsont a Curious George nevű kismajom kalandjait megörökítő film zenéjének megírásával és előadásával, amely inkább a gyerekeket célozta meg.

Damien Rice

Az énekes-dalszerzők új hullámának első képviselője az írországi County Kildare-ben nőtt föl, és kezdett el zenét is tanulni. Juniper néven később zenekart alapított, amely szép sikereket ért el otthon, ám az első album felvételét, jogi akadályok miatt el kellett halasztani, mire Rice kiszállt, és nekivágott Európának. A rövid kóborlás után Dublinba tért viszsza, ahol 2001 őszén megjelentette első kislemezét, majd ezt követte a folkos ihletésű O című album 2003-ban, amely rövidesen kinőtte az ír piacot, sőt, az első igazán sikeres album lett az énekes-dalszerzők új generációjában. Dalainak szomorú atmoszférája ellenére, Rice nem afféle szobában sírdogáló nebáncsvirág, hanem harcos polgárjogi aktivista, és a burmai ellenzéki politikus, Aung San Suu Kyi szabadon bocsátása érdekében külön dalt is írt. Jelenleg az O folytatásán dolgozik. (origo)