A költészet köztársasága

zgalmas idők az eperjesi Malá Scéna előadásábanFilip Lašút felvétele Alsókubin 2013-ban szeretne Európa kulturális fővárosa lenni. Tény, hogy kevés olyan szlovák város van, amely ennyire rendezett és kulturális értékekben gazdag lenne, mint a Choč hegység lábánál fekvő település, amelyhez Hviezdoslav mellett számos jelentős szlovák művész neve kötődik. Elég, ha csak Margita Figulit, Martin Kukučínt vagy Ladislav Nádaši-Jégét említjük.

A Hviezdoslavov Kubínt 1954-ben rendezték meg először, kilenc résztvevővel. Ma már több ezer embert mozgat meg, s ide csak a legjobbak jutnak el. Az I-III. kategóriában, vagyis az alapiskolásoknál már nincs verseny, hanem egy megszerkesztett műsor keretében mutatkoznak be a kerületi versenyek győztesei. A IV-V. kategóriában van ugyan verseny, de jellemző a rendezvényre, hogy a helyezéseket a fesztivállapból tudom meg, nem a díjátadásra és a helyezésekre hegyezik ki a versenyt, mint nálunk. Ami radikálisan eltér a nálunk megszokottaktól, az a szövegválasztás. Alig hallunk klasszikust, a szövegek többsége az adott korosztály napi gondjaival foglalkozik, az iskolában felgyűjtött hétköznapi élményekkel, a mutáló kamasz mindennapjaival, az első testi szerelem felejthetetlen pillanataival, a felnőttekhez kapcsolódó egyre bonyolultabb viszonyrendszerrel, de nagyon sok a korosztály számára emészthető humoros szöveg is. A szerzők között a kortárs alkotók dominálnak, a nagy kedvenc Daniel Hevier, több szöveggel szerepel Štefan Moravčík, Karol D. Horváth, Milan Rúfus, Viliam Klimáček, Ján Navrátil, Laco Kerata, Samko Tále (azaz Daniela Kapitáňová) és Ján Uličiansky is. Több kortárs külföldi szerző szövegét is hallhatjuk (Lawrence Ferlinghetti, Julian Tuwim, Aglaja Veteranyi, William Saroyan, Marcel Schwoob). A magyar versmondási hagyományokkal ellentétben a szlovák előadók bátran játszanak is a színpadon, a jelmez szintén komoly szerepet játszik egy-egy előadásban. Szóval rendkívül változatos a szövegválasztás, s bizony több olyan szöveg is van, amit érdemes lenne sürgősen átültetni magyarra, hogy gyarapítsa a magyar szavalóversenyeken ebben a témában elhangzó igen szegényes választékot. Többen eljutottak a déli járásokból is a versenyre (a nádszegi Agócs Eszter egy igen tanulságos fülöp-szigeteki mesét adott elő), s talán érdemes lenne szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a Komáromban és Bátkában zajló Dobré slovo szlovák szavalóverseny és az alsókubini rendezvény között. Amíg az alapiskolásoknál több kiemelkedő előadást is láthattunk, a IV-V. kategóriában mintha elfogyott volna a muníció, itt már az előző kategóriákkal ellentétben túlsúlyban vannak a lányok, s mintha komoly gondjaik lennének a szövegválasztással. Nem merik felvállalni a valódi problémáikat, szemérmesen inkább a világ megoldhatatlan gondjaival foglalkoznak, s ez nem tűnik mindig szerencsésnek. Még viszonylag azok járnak jól, akik könnyedebb hangvételű szöveget választanak, vagy akik eljutnak a játék öröméig. A szlovák amatőr előadó-művészet egyik kiemelkedő képviselőjének számít a még mindig csak egyetemista máriatölgyesi Peter Hort, aki versben Marcin Swietlicki Dalok a mellőzött emberről, prózában pedig Mihail Zoscsenko Arisztokrata című humoros írásával mutatkozott be, s főleg ez utóbbi mű humorának feltérképezésével aratott komoly szakmai és közönségsikert.

Idén 11 csoport versengett a versszínpadok kategóriájában (ezt a kategóriát ebben az évben vezették be Rimaszombatban), nyolc az alapiskolások, három csoport pedig a középiskolások mezőnyében. Ahogy az egyéni előadóknál, itt is a kamaszok napi problémái szerepeltek műsoron, mindössze egy csoport választott mesét, igaz ez a mese (Jaroslav Broz követte el az önfejű hercegnőről és a háromfejű sárkányról) a csoport tagjaira íródott. A gyerekcsoportok közül a legegységesebb színházi látásmódot, a szöveg, a színpadkép, a zene és a koreográfia harmóniáját a lévai Márna snaha (Hiábavaló igyekezet) csoportnál láthattuk, akiknek a Schola ludus c. előadása Daniel Hevier, Miroslav Válek, Jozef Urban és Ján Smrek szövegei alapján készült. De ugyanezt a témát járja körül a szeniciek Legnehezebb varázslat c. előadása is. A középiskolások között a körmöcbányaiak Csehov-szövege nyomán készült mozgásszínpadi variációja és az eperjesi Malá scéna Izgalmas idők c. előadása emelkedett ki a sokéves átlagból. Ez utóbbiban szinte szigorúan betartva a brooki instrukciókat, az üres térben két nő (Diana Laciaková és Eva Kášová) meséli el kiüresedett, mégis lapos remény?nyel átitatott mindennapjait. Mint?ha csak Pavol Weiss Barátnők c. előadásából léptek volna át ide. A hivatalos versenyprogram mellett számos kísérőprogramon vehettünk részt a négy nap alatt.

Ahogy Hviezdoslav sírjánál mond?ta az egyik szónok, a szappanoperák, a mobilok és az internet világával a költészet nem tudja felvenni a versenyt, de képes lehet alternatívát nyújtani. Ezt a járható utat mutatta fel az alsókubini szavalóverseny, amely Hviezdoslav szellemiségéhez méltón egyszer talán a szlovákokat és a magyarokat is közelebb hozza egymáshoz.