2001. szeptember 11-e vízválasztó dátum az életünkben. Vízválasztó még akkor is, ha mi csak a televízió képernyőjén keresztül néztük sok ezer ember tragédiáját, s két kultúra elkerülhetetlennek tűnő háborújának első borzalmas élőképét.
A Ground Zero árnyékában
A most Pozsonyban, a Kis Színpadon bemutatott kamaradarabot a szerző alig egy évvel a tragédia után írta, a mű alapötlete egy repülőgép fedélzetén született. Magyarországon a Krétakör Színház tavaly mutatta be Vajda Miklós fordításában, Schilling Árpád rendezésében.
A darab eredeti címe The Mercy Seat, s látszólag nincs sok köze a szeptember 11-i tragédiához. Ben Harcourt ezen a napon nem megy be a World Trade Centerben lévő irodájába, ehelyett a szeretője, Abby Prescott lakásán tartózkodik, s így túléli a támadást. Hátborzongató ötlete támad, úgy gondolja, most jött el végre az ő ideje. A katasztrófa, amely ezrek életébe került, alkalmat ad arra, hogy kitörölje magát az élők névsorából, végre lemoshassa magáról eddigi elhibázott életét, s valahol egy másik országban majd új életet kezdhet Abby oldalán. Most úgy tűnik, ha nem vesz tudomást folyton csörgő mobiltelefonjáról, elmenekülhet felesége, két lánya, a hétköznapok unalma és elbaltázott karrierje elől, s egyetlen hatalmas hazugság árán véget vethet a folyamatos hazudozásnak és a bűntudatnak. De gyorsan kiderül, hogy Abby (Ingrid Timková) csak alkalmi szeretőt látott a férfiban (Ben szerepét váltott szereposztásban játssza Tomáš Maštalír és Alexander Bárta), s egyre jobban idegesíti az önmaga személyiségét nem találó férfi jelenléte. Nem mellesleg pedig nem szeretné kockára tenni a saját karrierjét sem. S hiába ábrándozik a férfi egy most kezdődő új életről, a nő döntött, s megoldhatatlan dilemma elé állítja a férfit: csak akkor tart vele, ha előbb felhívja a feleségét, és tiszta vizet önt a pohárba...
Szőke Anita díszlete japán faliszőnyegével, piros lávalámpájával, s egy, az előteret eluraló bőrfotellel szabványmegoldást kínál, s többségében teljesen kihasználatlan marad. S ahogy telik az idő, a férfi úgy bizonytalanodik el egyre jobban. Már csak egy-egy szeretkezés emléke villan fel, de mint kiderül, ezek során sem néztek egyszer sem egymás szemébe, s ha már nincs más, akkor előkerül Audie Leon Murphy, egy tipikus amerikai hős felemlegetése, aki a II. világháború során lett sok nő bálványa a tengerentúlon.
Az előadás sajtótájékoztatóján a legtöbb szó – mintegy előre is mentegetőzve – a darab kendőzetlen, obszcén nyelvezetét érte, s a szereplők a rendező Vladimir Strniskóval egyetemben védték a mundér becsületét, hozzátéve, hogy a fordító Ján Šimko jelentősen finomított az eredeti szövegen. ĺgy utólag nemigen értem, hogy mi célt szolgált LaBute darabjában a banálisan vulgáris nyelv, anélkül is értettük volna.
A nő fogja a kabátját, feltekeri a szeretkezés színhelyéül szolgáló perzsaszőnyeget, és otthagyja a férfit. Ben Harcourt magába roskadva ül a fotelben, amikor a kezében ismét megszólal a telefon. Hogy felveszi-e? Az ő esetében ez már teljesen egyre megy.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.