1848-as lengyel díszalbum

Budapest. Az 1848-49-es magyar szabadságharcban idegen nemzet fiai is részt vettek. Ezen nációk közül a bécsi diákok és a lengyelek egy-egy külön katonai egységbe, ún. légiókba tömörülve erősítették a magyar honvédsereget. Ez utóbbi katonai egységnek állít emléket az Országos Széchényi Könyvtár október végéig látható időszaki kiállítása, mely a lengyel légió díszalbumát mutatja be.

Az első lengyel légió 1797-ben alakult meg Nyugat-Európában, hogy a forradalmi Franciaországgal hadban álló három feudális hatalom, Oroszország, Ausztria és Poroszország ellen harcoljon. Mivel 1795-ben Lengyelországot éppen ez a három nagyhatalom törölte le Európa térképéről, a lengyelek az I. világháború végéig minden alkalmat megragadtak hazájuk helyreállítására. E küzdelem egyik formája az volt, hogy a lengyelek külföldön egy külön katonai egységet, úgynevezett légiót alkotva harcoltak a területrabló nagyhatalmakkal szembenálló államokkal szövetségben, hogy a közös győzelem után hazatérve helyreállítsák hazájukat. Bár erőfeszítéseik a nemzetközi politika erőviszonyainak köszönhetően nem jártak sikerrel, a légió eszméje továbbra is fennmaradt, és ennek jegyében került sor egy hasonló egység felállítására Magyarországon is 1848 őszén. A lengyel légió, rendkívül jó katonai teljesítmény nyújtva, sok csatában kitüntette magát, főként a magyar szabadságharc katonai csúcspontját jelentő tavaszi hadjáratban, ami magyar részről nagyon nagy tiszteletet váltott ki.

A nálunk harcoló lengyelek arra számítottak, hogy a magyar szabadságharc győzelme után Galíciába betörve együtt kezdik meg hazájuk egységének helyreállítását, és a zászlójukon lévő felirat, „A ti és a mi szabadságunkért” is ezt az elképzelést szimbolizálta.

Az Országos Széchényi Könyvtárban most bemutatásra kerülő „A lengyel légió díszalbuma” című kiadvány ennek a közös áldozatvállalásnak állított emléket. Öszszeállítója, a lengyel Felicjan Szy?balski (1822–1892) maga is Magyarországra szökött 1848 őszén, ahol a légió dzsidásai között hadnagyi rangig jutott. 1848–49 meghatározó élményévé vált, ezért annak 40. évfordulója alkalmából egy díszalbumot állított össze a légió egykori tagjainak portréiból. A 143 képet tartalmazó album 1891-ben jutott el Magyarországra, amikor a szerző egy galíciai küldöttség tagjaként ismét felkereste hazánkat, és művét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, melynek akkor a Széchényi Könyvtár is része volt.

A szerző az OSZK munkatársa