Szlovákia a jobbak közé került

Az édesvízi fürdőhelyek vízminősége még nem érte el a tengerparti területeken elért szintetJán Krošlák felvételeAz Európai Bizottság a múlt csütörtökön, immár hagyományosan a nyári strandszezon előtt adta ki – igaz, a tavalyi állapotot tükröző – jelentését, amely sok hasznos információval szolgál az európai strandokra utazó több millió látogató számára. Az EU értelmezése szerint a fürdőhelyek „olyan területek, ahol a fürdés kifejezetten megengedett, vagy ahol a fürdés nem tilos és hagyományosan nagyszámú fürdőző él ezzel a lehetőséggel”.

Kedvező összkép

A fürdővizek minőségének megállapításához a vízmintát egy sor fizikai, kémiai és mikrobiológiai paraméter szempontjából elemzik, ezek kötelező értékeit a fürdővíz-minőségi EU-irányelv határozza meg. A tagállamoknak meg kell felelniük a kötelező értékeknek, de támaszthatnak azoknál szigorúbb követelményeket is. Tavaly a 25 EU-tagországban öszszesen 21 094 fürdőhelyet vizsgáltak meg, ez 2005-höz képest kis növekedést jelent. Ezek közül 14 345 tengerparti, 6749 pedig szárazföldi édesvízi fürdőhely volt.

Megdicsértek minket

A brüsszeli bizottság elégedetten állapította meg, hogy a tavalyelőtti némi visszaesés után a múlt évben emelkedett a megfelelő fürdőhelyek aránya.

Szlovákiában 2006-ban 38 természetes fürdőhelyet vizsgáltak, ez eggyel kevesebb, mint 2005-ben: a szlovák hatóságok egyet levettek a listáról. Itt jegyezzük meg: ezt a megoldást az EB nem tartja szerencsésnek. Ugyancsak hangsúlyozni kell: a jelentés a mesterséges medencék állapotával nem foglalkozik.

Szlovákiában ugrásszerűen nőtt – 46,2 százalékról 92,1 százalékra azoknak a természetes fürdőhelyeknek a száma, amelyek az EU minimális standardjainak megfelelnek: 2005-ben 18, 2006-ban pedig 35 ilyen fürdőhely volt. 2005-ben csak Lengyelországban és Magyarországon volt rosszabb a helyzet, mint nálunk, de tavaly a természetes fürdőhelyek vízminőségét tekintve már a 11. helyet foglaltuk el az uniós országok listáján. A jó helyezéshez az is hozzájárul, hogy – mint az EB-jelentésben szerepel – a szlovák természetes fürdőhelyek háromnegyede a szigorúbb minőségi követelményeknek is megfelel (2205-höz képest itt is 100 százalékos a javulás). Ebből a szempontból az új tagországok közül csak Észtország előz meg bennünket. A bizottság a javulást esetünkben azzal indokolja, hogy 14-ről a nullára csökkent azon fürdőhelyek száma, ahol elégtelennek minősítették a mintavételek gyakoriságát.

Szenc is az élcsoportban

A szigorúbb vízminőségi és más előírásoknak megfelelő természetes fürdőhelyek közé sorolja a jelentés a következőket: pozsonyi Aranyhomok, Veľký Draždiak és Vajnori-tó, továbbá Liptovská Mara, Zemplínska šírava, valamint a szenci Napfényes tavak. A vizsgálatnak alávetett természetes fürdőhelyek közül kettő nem teljesítette az uniós minimumot: Šurany–Tona és Veľká Domaša–Holčíkovce.

Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos reményét fejezte ki, hogy az EU-ban a kedvező tendencia folytatódik, és az édesvízi fürdőhelyek vízminősége utoléri a tengerparti területeken elért szintet.

A 25 tagállam összesen 88 tengerparti és 166 édesvízi fürdőhelyet törölt az EU-irányelv hatálya alá tartozó fürdőhelyek országos jegyzékéből.

Nem a lista a lényeg

Dimaszt a magas szám aggasztja. „Nem megoldás, ha a szennyezett fürdőhelyeket egyszerűen töröljük a jegyzékből. A tagállamoknak inkább tervet kell készíteniük a szennyezett területek megtisztítására” – hangsúlyozta közleményében. A hazai gyakorlatból tudjuk, attól, hogy egy fürdőhelyet levesznek egy egyébként nem is ismert uniós listáról, az emberek tovább járnak oda fürödni. Sokakat még a kifejezett tiltás, a komoly fertőzésveszély sem riaszt el. A bizottság tavaly 11 tagállam ellen szabálysértési eljárást is indított.

A 15 régi EU-tagállam a 2004-ben csatlakozott 10 országnál nagyobb arányban felel meg a követelményeknek. Tavaly ezzel együtt azonban a régi tagállamok megfelelési aránya kissé csökkent, míg az új tagállamoké mintegy 25 százalékponttal emelkedett.

EU-csatlakozásuk után két évvel az új tagállamokban a tengerparti fürdőhelyek 94,9 százaléka, az édesvízi fürdőhelyeknek pedig 81,2 százaléka teljesíti a kötelező értékeket, míg ugyanezek az arányok a régi tagállamok esetében 96,2 százalékon és 90,0 százalékon állnak. (tasr, mti, ú)

Mindig van fertőzésveszély

Brüsszel. Az EP 2006 januárjában fogadta el a fürdővizek minőségéről szóló irányelvet, ez vezette be az „elfogadható” vízminőségi kategóriát, szigorította az egészségügyi határértékeket, és rendelkezett a fürdőzők tájékoztatásának javításáról is. Igaz, még jó ideig, 2014 végéig a régi, 1976-os irányelv rendelkezései maradnak érvényben, a tavaly elfogadott jogszabály által meghatározott határértékeket, minőségvizsgálati módszereket és fürdővíz-kategóriákat 2015-től vezetik be. Persze szigorításokat minden ország tetszés szerint bevezethet. Szakértők szerint egy átlagos fürdőző jelenleg 12 százalékos eséllyel kap valamilyen (főleg emésztőrendszeri, illetve légzőszervi) fertőzést, ám a határértékek megváltoztatásával a fürdőzésre alkalmasnak ítélt helyeken 7,5 százalékra csökkenhet ez az arány. Az EB a korábban tervezett 2018 helyett már 2008-ban jelentést készít a fürdővizeket érintő új tudományos, epidemiológiai fejleményekről. A vizsgálat kitér majd a vírusok jelenlétére is. (ú)