Nincs visszaút, indul a brexit

London/Brüsszel. Tegnap indította el hivatalosan a brit EU-tagság megszűnéséhez vezető folyamatot Theresa May brit miniszterelnök a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásával.

Az 50. cikkely szabályozza – és aktiválása hivatalosan elindítja – a kilépési folyamatot, kétévi időtávlatot meghatározva a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló tárgyalásokra. Ennek alapján a brit EU-tagság 2019 márciusában szűnhet meg, hacsak a felek nem állapodnak meg a folyamat meghosszabbításáról. Ehhez az Európai Unióban maradó 27 többi ország egyhangú beleegyezésére lenne szükség. Jogilag nincs visszaút, ezért volt szükség a brit parlament jóváhagyására, mivel az 50. cikk végső soron a csatlakozásról szóló törvényt is felülírja.

Mit veszítenek a britek?

Először is 60 milliárd eurót – európai politikusok szerint ennyi pénzt mindenképpen be kell fizetniük az EU-kasszába. Ezen túl azonban konkrét számokat nehéz mondani például a font árfolyamáról, a távozó és érkező cégekről, beruházókról, személyekről. Közismert, hogy Frankfurt, Amszterdam, Párizs és Dublin máris csalogatni kezdte a Londonban tevékenykedő bankokat, hogy helyezzék át hozzájuk a székhelyüket. A brit kormány a nehezebbik utat választotta: az úgynevezett kemény brexitet, ami azt jelenti, távoznak az EU belső piacáról is. Ha maradnának, akkor tiszteletben kellene tartania az EU szabályait is – például a bevándorlással kapcsolatban –, így nem. A kemény brexit során olyan jogok elvesztésére is számítani kell, amelyek már természetesek az európaiak számára. A briteknek újra hozzá kell szokniuk a csillagászati roamingdíjakhoz, és le kell mondaniuk a fapados repülők szolgáltatásairól. Utóbbiak ugyanis az EU-n belüli korlátlan repülési jogok alapján építették fel jövedelmező üzletüket. Az sem világos egyelőre, hogy a vámmentes kereskedelemmel mi lesz. Arról nem is szólva, hogy nehezebben átjárhatóvá válhat az ír–északír határ.

Mi lesz a kint élőkkel?

A britek távozása az EU-ból nem csak a szigetország lakóit érinti, hanem 3 millió ott élő európait, köztük több mint százezer magyar és szlovák polgárt is. Összesen 4 millió emberről van szó, és ezek közül egymillió ráadásul olyan brit, aki az EU valamelyik országában él. Itt is számtalan kérdésre kell választ adni. Például mi lesz a már említett ideiglenes munkavállalókkal? Hogyan kapnak családi pótlékot azok, akiknek a családja egy másik országban él? Különbséget tesznek-e a már több éve ott tartózkodók és a most érkezők között? Mi lesz az EU valamelyik országában élő (de nem dolgozó) több százezer brit nyugdíjassal? Ma még abszurdnak tűnhet, de előfordulhat az is, hogy valaki illegálisan tartózkodik majd a szigetországban – ma ugyanis az unión belüli szabad mozgás mellékhatásaként nem tartják számon a külföldön élőket, és egy ilyen regiszter aligha tud elkészülni 2019 előtt.

Jöhet a skót függetlenség

A skót parlament a várakozásoknak megfelelően felhatalmazta Nicola Sturgeon skót kormányfőt az újabb skóciai függetlenségi népszavazás előkészületeinek megkezdésére. Az edinburghi törvényhozás többséggel, 69:59 arányban szavazta meg Nicola Sturgeon indítványát. A keddi parlamenti szavazás korántsem jelenti az újabb referendum tényleges kiírását. Sturgeon arra kért és kapott felhatalmazást, hogy engedélyt kérhessen a brit kormánytól a függetlenségi népszavazás előkészítésére és meghirdetésére. A skót függetlenségről 2014 szeptemberében már tartottak egy népszavazást, amelyen az elszakadást ellenzők győztek 55%-os többséggel. Az újabb referendum kiírására a közeljövőben nem lehet számítani. Sturgeon maga is hangsúlyozta: az új népszavazást legkorábban 2018 őszén, legkésőbb 2019 tavaszáig lehetne megtartani. Theresa May brit miniszterelnök azonban már a keddi edinburghi parlamenti szavazás előtt gyakorlatilag kizárta, hogy engedélyezzék az újabb skóciai függetlenségi népszavazást a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló tárgyalássorozat lezárása előtt. (MTI, hvg, ú)